Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vértesacsa, római katolikus templom (Bartos György)

tármunka, annak helyére felhős háttérben angyalcsoportozat az oltár gyönyörű keresztjének háttereként..." A hajó boltozataira új festmények készültek: Krisztus királyi trónusán, Patrona Hungáriáé a magyar szentekkel, a karzat fölötti mezőben pedig az 1938-as Szentévre utaló ábrázolás, ahogy a diadalív felirata fölé is eucharisztikus embléma, a karzatmellvédre pedig kronosztikonos felirat (1938) került. Ugyanekkor „a mellékoltár elpusztult, ízléstelen, művészietlen régi képét Kosztolányi Margit Jézus Szíve képére cserélték". 1945-ben ellőtték a tornyot, s ettől több boltozat is megsérült. A torony újjáépítése 1965-ben előbb csak ideiglenes formában történt meg, a jelenleg fennálló, igényes toronyrekonstrukció azonban csak 1982-ben készülte el. Helyszíni, falkutatói megfigyeléseink A bőséges levéltári forrásanyagból a templom építéstörténetének részleteire is fény derült, helyszíni vizsgálatokra így főként a falfestésekkel kapcsolatban volt szükség és lehetőség, falkutatói szondázást csupán néhány ponton végeztünk. Lángi József vizsgálta a sekrestye padlásán a szentély déli falának befalazott nyílásait és a hajó délkeleti sarkát. A szentélyfal két eredeti gótikus ablakát egy nagyobb nyílás kialakításakor falazták be - talán még a református időszakban -, s ez utóbbi nyílás a befalazása után épült fel a sekrestye 1768-ban. 1778 körül a szentélyt a pálos szentek képeivel festették ki. A hajó sarkával kapcsolatos megállapítás, miszerint az a gótikus hajó kváderkövekből épített délkeleti sarkával azonos, felveti annak lehetőségét, hogy a középkori déli fal - az 1763-ban említett déli bejárattal együtt - legalább részben szintén fennállhat. Ennek tisztázására talán a későbbi munkák során lesz majd mód. Az északi hajófalat az 1830-as években, az emeletes oratórium építésekor, annak a hajó irányába tört, nagy nyílásaival szinte teljesen megszüntették, illetve - az oratórium felől a földszinten 30 cm, az emeleten 16 cm vastag köpenyezéssel ellátva - pilléresítették. Valószínűleg csak a belső falpilléreknek köszönhető, hogy a barokk fal mégis faikorona-magasságig fennáll, sőt az oratórium padlása felől még az eredeti barokk - meszelt - külső vakolat is látható rajta. Annak vizsgálatára most nem volt mód, hogy ezek a pillérek esetleg magukban rejtik-e a középkori fal vagy a hajó 1763-ban még fennálló falpilléreinek maradványait. A padláson mindenütt megfigyelhető volt a barokk falkorona, s attól élesen elkülönült a klasszicista falmagasítás, párkány- és attika-kialakítás téglafalazata. A barokk vegyes falazat és a boltozatok tégláinak mérete is elüt a ráfalazás nagyobb tégláitól. A toronyra vonatkozó adatok több ellentmondást tartalmaznak, nehezíti ezek értelmezését, hogy 1778-ban a templom meglévő (vagy a pálosok által épített?) szűk tornyán kívül fa haranglábat is állítottak, s ettől kezdve bizonyos ideig mindkét torony fennállhatott és felváltva szerepelt a forrásokban. Úgy vélem, nem sokáig: a pálosok 1780-as „nem csekély" építési költségeit az új torony építése is növelhette. Ezt erősíti az a megfigyelés,