Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vértesacsa, római katolikus templom (Bartos György)

Vértesacsa, római katolikus templom. A templom főhomlokzata délnyugat felől. Fotó: Bartos György, 2002. tot viselő fa karzatról. Talán még „a hajó dupla északi falát" tarthatjuk a református korszak építkezésének, s benne talán azt az elfalazást láthatjuk, ahová a török elől elmenekülő lakosság az értékeit rejtette 1683-ban, de az a templom leégésekor így is odaveszett. A templom akkor leírt további részletei a középkori, gótikus épület maradványai: kívül támpillérek, a nyugati sarkon átlós irányúak is, a lebontott sekrestye alapfalai, bejárat a déli oldalon, a hajóban 4 kisebb, hosszúkás, a szentélyben 2 nagy (alul szögletes, felül ovális) ablak, a szentélyben oltármenza, lemeszelt felirat, az egykori gótikus boltozat ívei látszottak, de a hajóban is falpillérek álltak (talán az is boltozva lehetett eredetileg), valamint egy keresztelőkút töredéke. A vizitátorok nem ok nélkül írták le ilyen alapossággal a templomot, hiszen azt kívánták bizonyítani, hogy azt nem a reformátusok építették, csupán a korábbi „katolikus módra" épült templomot foglalták el. A falunak 1720 óta katolikus birtokosa volt. 1730-tól a fehérvári ferencesek és a móri kapucinusok, mint a birtokos, gróf Schmidegg Frigyes udvari káplánjai lelkipásztori teendőket végeztek, majd a gróf egy kis kápolnát is építtetett. 1753-tól a falu birtokosa a pálos szerzetesrend lett, s számukra különösen fontossá vált az a történeti adat, amely szerint a falu (első említése ez!) 1330-ban a pálos rend birtoka volt (más adat szerint Mátyás 1475-ben telepítette ide őket), így ők lehettek a középkori templom építői is. A vizitáció után két évvel, 1765. november 1-én a pálosok visszaszerezték a templomot. Az 1778-as vizitációs jelentés már arról ír, hogy a templomot Szent Pál remete rendje építette 1767-1768-ban jó és tartós anyagból, de tornya kicsi és olyan szűk, hogy benne nem lehet harangokat „függeszteni", ezért a templom mellett fa harangláb is készült, 3 harangját Sélyei Nagy Ignác püspök „benefikálta" 1778. augusztus 5-én. A jelentés arról is ír, miszerint a templom boltozata a kőműves hibájából már erősen megrepedt, „jóllehet az épület nem régi". Főoltára a Szent Kereszt a Megváltó alakjával, mivel titulusa a Szent Kereszt feltalálása, mellékoltárai „még nincsenek", és sírboltja sincs. 1782-ben már két oltára volt és keresztkútja rézből (bár a ma is meglévő, elegáns, vörösmárványból faragott keresztelőkút kronosztikonja szerint ennél korábban, 1773ban készült!). Nem említették ekkor a templom falfestéseit, pedig a diadalív felirata szerint azok 1778-ban születtek, s egy másik feljegyzés szerint „1780-ban az uraság (a