Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Budapest, Nemzeti Múzeum. A díszterem, a kupolacsarnok és a hangszertár mennyezetének falfestés-helyreállítása (Bóna István) - Csabrendek, Széchenyi tér 9. (Fekete-kastély) (Fülöp András - Koppány András)

BUDAPEST, NEMZETI MÜZEUM. A DÍSZTEREM, A KUPOLACSARNOK ÉS A HANGSZERTÁR MENNYEZETÉNEK FALFESTÉS-HELYREÁLLÍTÁSA A fenti helyiségek falfestésének jelentős részét csak díszítőfestői módszerekkel lehetett a jelen kor igényeinek megfelelően helyreállítani. Voltak ugyanakkor részletek, melyeket gondosan megőriztek Pollack kora óta. Ezeket, a kupolacsarnok és a díszterem frízeit restauráltuk, a többi festésnél a restaurátori vezetést, felügyeletet láttam el. A restaurálásban társaim voltak: Derdák Éva, Lopusny Erzsébet, Maracskó Izabella, Sári Gabriella, Susánszky Ágnes. A díszítőfestő munkákat az Architekton Rt munkatársai végezték Szebeni Nándor vezetésével. Bóna István CSABRENDEK, SZÉCHENYI TÉR 9. (FEKETE-KASTÉLY) Sümeg városától északra, a Rendeki hegy lábánál fekszik Csabrendek település. A települést először 1344-ben említik írott források, 1446-ban már oppidumként szerepel. A késő közép- és kora újkor folyamán is népes lakott helyként említik. A szabálytalan utcahálózatú település a 18. század második felére már jelentősen kiterjedt képet mutat. A településen több nemesi lakóház is áll. Ezek közé tartozik a Széchenyi tér 9. alatt álló Fekete- kastély is. Az épület nevét az író, költő gróf galántai Fekete Jánosról (1741-1803) kapta, akinek apja, gróf galántai Fekete György (1711-1787) felesége, Niczky Anna révén került tulajdonába a birtok. Mivel Fekete János 1741-ben már itt született, feltehetően ebben az épületben, vagy annak egy részében keresendő Fekete György rezidenciája. A 19. században a faluban birtokos Mihalovits család tulajdona a kastély, majd az államosításig a Zsilinszkyek birtokolták, akik - a szakirodalom szerint - 1930-ban átépítették az épületet. Egy fotó, melyet 1908-ban közöltek, még ez utóbbi átépítés előtt készült az épületről. 1960-tól téesz irodának használták. Az épület észak felé nyitott U alakú, az oldalszárnyak vonalában északra két melléképület helyezkedik el, melyektől kelet felé istálló és magtár található. Az 1858-as kataszteri térképen még jól látható az épületegyüttestől délre és délkeletre elterülő tájképi park. A főépület tengelyében a belső udvar felé kocsibeálló, a hátsó udvar felé terasz helyezkedik el. A főszárny és részben az oldalszárnyak udvari folyosós elrendezésűek, az épület tengelyében nagyterem, tőle keletre és nyugatra enfilade-dal egybenyitott háromhárom szoba található. Az így azonos tengelyben elhelyezett ajtókkal egybenyitott szobák mindegyikében kályhafülke áll. A homlokzati szalagkeretes ablakok felett fektetett téglalap alakú vakablakok tagolják a homlokzatot. Tetőzete jelenleg kontyolt, főpárkánya négyes tagozású. A keleti, kerti homlokzaton kiugró rizalit található. Az oldalszárnyak eltérő alaprajzúak. A keleti szárny középső része három helyiséges az említett kiugró rizalittal, tőle északra két helyiség zárja az épületszárnyat. Ez a szárny