Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Sopronbánfalva, pálos majd karmelita kolostor (Balázsik Tamás)

lönítése és a gótikus illetve a 19. századi historizáló kifestés egymáshoz való viszonyának tisztázása. Még a toronyalj 1980-as kutatásakor tapasztaltuk, hogy Storno Ferenc az 1860-as években miként használta fel a gótikus kifestés motívumait - méretüket módosítva, színvilágukat kissé átértelmezve. A belsőben Storno a barokkizált templom teljes középkori állapotának visszaállítására törekedett. A kutatás elkülönített gótikus, barokk, 19. századi (Storno) és ez utóbbi javítását/ átfestését tartalmazó rétegeket. Kiderült, hogy a gótikus templombelső alapvetően viszszafogott volt, a kő természetes homokszínét imitáló, fehér fugás kváderfestés borította az oldalfalakat és a pilléreket. A szentély osztópárkánya feletti, északi falfelületen a szabálytalan elrendezésű vörös téglalapok az itt egykor meglévő erősebb dekorativitásra utalnak, de az összkép rekonstruálásához kevés nyomunk maradt. A historizáló módosítások miatt csak kevés zárókő képét ismerhetjük. A boltozati zárókövekhez közeli borda harmadok szabálytalan, kézzel festett dekoratív, többszínű kifestést kaptak Nem sablonnal festett, hol ferde, hol rézsűs hullámzó, színes sávok váltják egymást, Storno sokkal erősebb színekkel a szentély boltozatán idézett fel hasonló motívumokat. A főhajó női fejeket ábrázoló konzoljai körüli sugaras festés eredetileg színesebb, változatosabb volt a mainál, Storno a fejeket túlságosan letisztította. Mivel a középkori belsőről ismereteink töredékesek, lényeges elemei hiányoznak, a Storno által alkotott enteriőr pedig védendő, teljes egységet alkot, a 19. századi belső kép restaurálását tartjuk célnak, egy-két konzol esetében kutatóablakkal szemléltetve a gótikus előzményt. Sajnos pénz hiányában a templombelső állapota változatlan. Tervező: Sedlmayr János, OMF-ÁMRK, kutatók Dávid Ferenc OMF, G.Lászay Judit, OMF-ÁMRK, Gömöri János, Soproni Múzeum G. Lászay Judit SOPRONBÁNFALVA, PÁLOS MAJD KARMELITA KOLOSTOR A sopronbánfalvi (wondorfi) pálos kolostor szondázó kutatására 2002 nyarán került sor. Az épület (monasterium) fennállásának első dokumentuma 1483-ból ismert. A középkori templom és kolostora 1529-ben vagy 1532-ben elpusztult. Egy 1655-ből fennmaradt, nem teljes értékű forrásból következtethetően a középkori kolostornak nem volt zárt, összefüggő tömege. Az 1614-ben megkezdett és 1643-ban lényegében befejezett új épület azonosítható a ma is meglévő, a templom déli oldalához csatlakozó, 15x19 m-es udvart körülölelő rendházzal. A főfalakat terméskőből, az emeleti válaszfalak nagyobb részét téglából rakták. Az építkezést jelentős mértékben támogatta a főnemesség és a főpapság. A kolostor 1647-től noviciátusként, az 50-es évek végétől a rend filozófiai iskolájaként működött. A ma is meglévő refektóriumot és a felette lévő, iskolának használt termet, a tulajdon-