Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Nőtincs, Szcitovszky-kúria (Bozóki Lajos)

A keleti szárny belső homlokzatán a főpárkány megszakad, egy utólagos ajtó és egy befalazott ablak töri át a falat. A szárny végfalán a kőlábazat is megszakad. A falon több periódusú befalazott nyílások mutatkoznak. A rövid keleti külső homlokzaton két negatív keretelésű ablak, és egy páros lizánákkal, sávos vakolattal közrefogott, egyenes záradékú ajtó található. A bejárathoz alacsony térdfalakkal közrefogott lépcső vezet. A belsőben a nyugati traktus kivételével, ahol egy háromszakaszos csehsüveg boltozat van, egyik terem sem boltozott, beleértve a közlekedő folyosót is. Az épület eredeti, 2x2 táblás, középen osztott ablakai a rizaliton maradtak meg, helyenként gömbdíszes vasalattal. A jelenlegi mélyített táblás ajtók nagyrészt a 20. század elejére keltezhetők, a többi ennél újabb. Az épület analitikus leírása a szondázó kutatás után A nyugati szárny két déli boltszakasza alatti kétszakaszos pincét északon löszfal határolja. A pince falai vegyes kő-tégla anyagúak, az alsó zóna teljesen kőből van, a boltozat téglából falazott. Mind a falszövet, mind a habarcs eltér egymástól. A pince osztófala utólagosan került be és osztotta a helyiséget, miként utólagos a pince déli bevilágító ablaka is. Minden valószínűség szerint a pince felmenő falai korábbiak, mint a boltozat. A jelenlegi boltozathoz tartozó pincelejárat eredetileg a pince északi oldalába nyílott. Ezt a dongaboltozat megnyitásával utólag helyezték át jelenlegi helyére. A nyugati pinceszellőzőket oldalirányba elhúzták, így vezették ki a nyugati homlokzat lábazatára. A pinceszellőzők csatornája kővel fedett. A nyugati szárny esetében a 9-10-11-12. helyiségek falelválásainak vizsgálatakor bizonyosodott be, hogy ezen a szárnyon a belső északi folyosó a boltozott helyiségekig húzódott (11-12). A 9. helyiség két végfala eredetileg nyitott volt, ebből nyílott a 8. és 10. kisebb helyiség. Az is kiderült, hogy a 11. és 12. helyiség eredetileg egy három boltszakaszos helyiség volt, a boltozat hevederei erős pillérekre támaszkodtak, a boltszakasz végeit falfülkék tagolták. A felmenő falakon, all. helyiségben még nyomon követhető legkorábbi vakolat és meszelés eltér az épület többi részén alkalmazottól. Az is megállapítható volt, hogy a boltozat később épült a falaknál, ezt a 11. helyiségben lehetett a legjobban nyomon követni a hevedernél és az északi fal vizsgálatánál. A 6. helyiség vizsgálatakor sikerült feltárni egy a folyosóval párhuzamos, egykori osztófal helyét. Az egykori folyosó folytatásából nyugaton ajtó nyílt a 9. helyiségbe, amelyet ott falfülkévé alakítottak. A 6. helyiség északi falán két falazott kéményjárat van. Ez a fal azonos a 7. helyiség déli falával, ahol a falazatban egy hatalmas fa gerendát sikerült feltárni. Mindez arra utal, hogy itt lehetett az épület konyhája, amelyet a kisebb helyiségekre osztott cselédlakásokból lehetett megközelíteni, illetve a folyosó révén összeköttetésben volt a reprezentatívabb helyiségekkel. Az 5. helyiségben Tarbay Anna Mária festő restaurátor nagyobb felületű falképeket tárt fel. A délnyugati falsarokban feltárt, sötét okker alapú, csíkozott festés egy meglehetősen újnak mondható, erősen homokos vakolatrétegen van. A vakolatok vizsgálata nyomán úgy tűnik, hogy ez az anyag nem keltezhető az épület első periódusaira, valószínűleg a 20.