Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma
kép, rajta a „H. Bauer, Wien, 893." szignóval. Ugyancsak 19. század végéről származik a templom mellékoltára és a karzaton álló orgona is. Végül 1931-ben a szentély akkor még barokk formájú ablakaiba készített színes üvegfestmények elhelyezésével fejeződött be a két évszázadon át folyó felújítás. Az 1957-ben megkezdett kutatás idején a templom két oldalán látható, romos alapfalmaradványok két évtizeddel korábban kerültek felszínre. 1934-ben, amikor a Zalaszántón átmenő, Keszthelyről Sümegre vezető országutat mai formájára építették meg, a templom szentélye mögött, annak dombjára felkúszó utat jelenlegi szintjére mélyítették le. Emiatt a szentély végét a ma látható formában alá kellett falazni, illetve rendezni kellett a templom körüli terepet. Ehhez hívták ki Sümegről Darnay Kálmánt, az ottani múzeum akkor már országos hírű vezetőjét és tulajdonosát, aki egyhetes ásatással hozta a felszínre a részben a török időkben elpusztult, részben a barokk újjáépítés során lebontott oldalkápolnák alapfalait. A Zalamegyei Újság 1934. június 17.-i számában ásatásának eredményeiről ő írt lelkendező hangú beszámolót, leírva benne, hogy a szántói templom akkori és szerinte elrontott állapotát megelőzően, a középkorban háromhajós, Szent István király által alapított és később tovább épített, fényes gótikus bazilika volt. A 20. század műemléki irodalma szerencsére nem vette át Darnay felfogását, a templommal foglalkozó szerzők a helyszínen látottak és a kevés, nyomtatásban megjelent középkori adat felhasználásával ismertették az 1957-ig változatlanul barokk kori formájában maradt épületet." Építéstörténeti összefoglalás A falkutatás és a régészeti feltárás eredményeinek ismeretében már az elmúlt időben is történt kísérlet rövid építéstörténeti összefoglaló készítésére, amint az a régészeti topográfia idézett helyén Kozák Károly tollából olvasható. Legutóbb e sorok szerzője foglalta össze a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban, 1999-ben. 10 " A felsorolt és többségében újonnan előkerült történeti adatoknak, a legújabban történt felújítás eredményeinek, valamint a plébánián őrzött kőfaragványok számbavételének alapján a templom építésének története a teljes igényű régészeti feltárás és falkutatás hiánya ellenére, feltételezhetően hét fő periódusban foglalható össze (14 ábra). Első periódus Az 1236-ban már létező, Szent Kozma és Dámján tiszteletére szentelt kápolna kisméretű hajóval és félköríves záródású szentéllyel készült épület volt a mai templom északkeleti oldalán, szentélyével a jelenlegi sekrestye alatt. Megmaradt és régészetileg feltárt alapfalai révén csak alaprajza ismert, az pedig a román stílus korában egész Európában elterjedt, pontos építési időhöz köthető formát nem mutat. Építésének kora ezért nem állapítható meg. Az egyetlen támpont, amely a kápolna építésének korához vezethet, a közelében előkerült S-végű hajkarikás sír. Ez arra vall, hogy a kápolna, amelyhez már temető is tartozott, a 12. század folyamán épülhetett.
