Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma

ródású román templom, az ahhoz nyugat felől készített korai gótikus toldás, valamint a késő gótikus szentély és az azzal egyidős torony. Az így kialakítható építészettörténethez további adatokkal a templom két oldalán folytatott régészeti feltárás adott támpontokat. Azok ismertetését azonban újabban előkerült további részletek bemutatása kell, hogy megelőzze. A közeli múltban, a 21. század első évében történt külső tatarozás során a késő gótikus szentély keleti végfalának alsó részébe beépítve olyan román kori faragott kő kvádereket figyeltek meg, amelyeken alakos festés töredékei voltak. Ezek a falazókváderek csak a késő gótikus szentély építése idején, a román stílusú szentély bontásából kerülhettek a bővítés alap falaiba.

10 A régészeti feltárás eredményei Kozák Károly az általa nyomtatásban közölt ásatást 1957 és 1959 között végezte, a templom két hosszoldala mellett korábban is látható, romos alapfalak tisztázása érdekében. Az ásatási eredmények az ő közlése nyomán kerülnek itt ismertetésre. Amint arról feljebb már szó esett, a templom belsejében ásatásra nem kerülhetett sor. A gyeppel borított templomdombon látható alapfalakat először - amint azt Kozák Károly közleményében jelzi - az 1930-as évek közepén a közeli Sümeg magánmúzeumának tulajdonosa, Darnay Kálmán ásta ki,

11 azonban kellő védelem hiányában azok később szétestek. Kozák Károly ásatása nyomán az északi oldalon két periódusú kápolnasor került elő. A korábbi a sekrestye alá befutó falú, a templom hajójához simuló, megközelítően négyzetes alaprajzú építmény volt, amelynek két külső sarkát később hozzáfalazott, két ferde és északi falát középen a falra merőlegesen álló harmadik támpillér erősítette. Erről az ásató meggyőzően bizonyította, hogy Zalaszántó legkorábbi egyházi épületével, az 1236ban említett Szent Kozma és Dámján kápolnával volt azonos. Tanulmánya szövegében és a 16. ábrán közölt alaprajzon feltünteti a kápolna félköríves szentélyét is, amely akkor még csak feltételezés volt, de 1963-ban történt ásatása során azt a sekrestye burkolata alatt sikerült megtalálnia.

12 A kápolna falainak feltárása közben, a templom körüli középkori temető előkerült sírjai között Kozák Károly S végű hajkarikát talált, ami arra vallhat, hogy a kápolna a 12. század folyamán épülhetett.

11 A kápolna feltárása során arra is fény derült, hogy a hajó ma álló északi fala teljes hosszában a barokk újjáépítésből származik és vékonyabb a templom középkori falainál. Az eredetileg ennek helyén emelkedő középkori falban lehetett átjáróként a korai kápolna eredeti, déli kapuja. A legkorábbi kápolna északi oldalára - valószínűleg a középkor vége felé - annak két ferde támpillére közé ossáriumot, csontkamrát emeltek. Ugyancsak a középkor végén, valószínűleg a 16. század elején és feltételezhetően a késő gótikus szentély és a torony építésével azonos időben a korai kápolna szentélyét elbontották. Helyébe felépítették a jelenlegi sekrestye keleti részét alkotó, L alaprajzú falat, amely a korai kápolna hajójának falaival alkotta azt a sekrestyét, amelybe a szentély mai, reneszánsz keretelésű ajtaja vezet. A kápolna nyugati falához építették később az északi oldal további, második kápolnáját. Annak építését azonban meg kellett előznie a jelenlegi templomban megtalált