Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma

Márton és Mike elfoglalták azt, a veszprémi egyház ott őrzött kincseivel és okleveleivel, a püspöki kápolnához tartozó felszereléssel és a püspöki kincstárral, összesen 5400 márka ezüst kárt okozva. Zlaudus utóda, Balog nembeli Pál püspök erről szóló panaszával a királyhoz fordult, aki Mártont és fiait elítélve, a várban és birtokaiban megerősítette a püspökséget. Az ítéletet követően Márton fiaival együtt a IV. Bélával szemben álló István ifi abb király országrészébe menekült, a várat azonban nem adta vissza. Az uralkodó újabb ítélete ezért elkobozta tőle saját birtokát, Nyirádot és Szőcöt, amelyek így kerültek a püspökség kezére. A káptalan birtokában levő és ugyancsak elrabolt aranykehelyért, valamint 120 márkáért ugyanakkor Egerszeg birtokát, a mai Zalaegerszeget kapta meg.

28 A veszprémi egyház végül a királynak az ország bárói előtt 1266-ban hozott döntése alapján kapta kézhez mindezt.

29 A több évtizedes pereskedés után a püspökség kezére jutott Szántó birtokában, amelynek sorsa egybeforrt Tátika váráéval. 1272-ben V. István király is megerősítette az egyházat

30 (11. ábra). Alig két évtizeddel később, 1291-ben Benedek püspök azzal a panasszal fordult III. András királyhoz, hogy Tátika várát birtokaival együtt Péc nembeli Apor mester és Lukács zalai ispán tartják elfoglalva.

31 A fegyveres foglalás valószínűleg Kőszegi Péter püspök 1289-ben bekövetkezett halála után történt. 14. század A század elején a várat és birtokait, köztük Szántót is, Péc nembeli Aportól és Lukácstól a nyugat-magyarországi kiskirályságukat kiépítő Kőszegiek foglalták el. 1314 nyarán Kőszegi András zalai ispán Tátika várában tartott közgyűlést Zala megye részére. A Kőszegiek uralmának végül I. Károly király dunántúli hadjárata vetett véget, amikor a Kőszegiek várait 1317 és 1321 körül sorra elfoglalta. Tátika a hozzá tartozó falvakkal, köztük Szántóval együtt ettől kezdve királyi kézen maradt. A vár valószínűleg első királyi várnagya volt az 1324-ben említett Raholcai Tót Lőrinc, az Újlaki család őse.

32 A már királyi falunak számító Szántón 1333 és 1335 között három éven át szedtek egyházi tizedet a Magyarországra küldött pápai követek. A tizedet az önálló plébániákon szedték. Ez annak jele, hogy Szántó temploma a 14. század első felében már nem kápolna, hanem plébániatemplom volt. Az 1236-ban és 1247-ben említett Szent Kozma és Dámján kápolna plébániaegyházzá történt szervezéséről nem maradt adat, annak időpontja éppen úgy ismeretlen, mint indítéka. Szántó Demeter nevű papja 1333-ban tíz báni garast, a következő két évben pedig 40 széles dénárt, átszámítva az előzőnél valamivel kisebb összeget fizetett jövedelmének tizedeként.

33 Az összeg az országos átlaghoz viszonyítva, a falu méretének, lakossága számának megfelelően, közepesnek tűnik.

31 A 14. század első harmadában már plébániaként szereplő szántói templom nem lehetett azonos épület az 1236-ban említett kápolnával. A mai templomnak a történeti adatokból és a falkutatás, valamint az ásatás nyomán megismert részleteiből arra lehet következtetni, hogy az 1330-as évek plébániaegyháza a korábbi kápolna déli oldalára, faragott kő tömbökből emelt, egyhajós és egyenes záródású szentéllyel felépített, román stílusú templom lehetett. Ennek a templomnak az építése, falazatának igényesen kialakí-