Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma

tott szövete, legfőképpen azonban az annak külső felületén talált alakos freskótöredékek, valamint a késő gótikus szentély alapfalaiba beépített, festett kváderei alapján Zlaudus püspök nevéhez köthető. Felépítése a történeti adatok nyomán 1248 után kezdődhetett és Zlaudus püspök 1262-ben bekövetkezett halála előtt történhetett. Megjelenéséről alaprajzi formájának ismeretén túlmenően semmiféle forrás nem szól. Plébániatemplom léte alapján feltételezhető, hogy nyugati végén torony is állt, erre azonban csak a templom belsejében folytatott ásatás adhatna választ. Nyugati végének korai gótikus toldása, s ezzel a hajó bővítése is a 14. század első harmada elé helyezhető, erre vonatkozóan azonban a déli falban talált egyetlen, csúcsíves résablak nem nyújt segítséget. 1341 előtt Péc nembeli Lukács fiai és Mesko veszprémi püspök, nem adva fel Tátika vára és uradalma iránti korábbi igényüket, I. Károly királyhoz fordultak annak érvényesítése érdekében. Az ügyben lefolytatott per végén az uralkodó mindkét felet elutasította. Ezt követően, 1341-ben adta ki I. Károly király azt az utasítását, amellyel megbízta az országos hatáskörű fehérvári káptalant, hogy speciális megbízottjával járja be Tátika várát és annak birtokait, amelyek IV. Béla király oklevelei alapján eredetileg a veszprémi püspökség tulajdonát képezték. Ugyanakkor azzal is megbízta, hogy járja be azt a három Kál-völgyi falut, amelyet Tátika várát magának megtartva, kárpótlásként adott a püspökségnek.

33 A fehérvári káptalannak a bejárásról írott jelentésében olvashatók szerint a kiküldött bizottság végigjárta Tátika alsó és felső várát, az alatta fekvő - meg nem nevezett, de a korábban is említett Vátkával azonosítható - faluban 30 jobbágytelket, ahogy akkor nevezték, mansio-t és a Szent Keresztről elnevezett templomot, a vártól északra fekvő Hidegkúton 21 telket, Szántón hetvenhármat, valamint Szent Kozma és Dámján plébániatemplomát, Nyirádon 52, az azzal szomszédos Gerencséren 5 telket találtak, Szőc azonban lakatlan volt.

36 Ez az első olyan adat, amely az ismert titulusú templomot plébániának nevezi. A történeti adatok sorának ismertetésében itt érdemes megállni, visszaemlékezve 1236-ra, amikor Zlaudus mester, fehérvári lektorkanonok 110 márkáért megvásárolta Szántó prediumot. Akkor Szántó lakosainak csak a foglalkozását tüntette fel az adásvételről szóló oklevél, amely elmondta, hogy szabadosok, szolgák, cselédek és vincellérek éltek ott, a lakosság szám szerinti megoszlását azonban nem közölte. A többféle foglalkozásból, a vételár nagyságrendjéből, különösképpen pedig abból a tényből, hogy II. Tátika a falu elfoglalásával, lerombolásával és kifosztásával 80 márkányi kárt okozott, arra lehet következtetni, hogy a település már akkor sem lehetett jelentéktelen hely. A lakosság foglalkozás szerinti megoszlása jellemző a 11-13. századi prediumokra, amelyek kezdettől magánföldesúri mezőgazdasági központok voltak, földesúri lakóhellyel, kúriával és a birtokos távollétében az esetleg abban lakó, a gazdaságot irányító ispánnal.

37 Az 1341-ben kelt oklevél az egy évszázaddal azelőttitől eltérő helyzetet mutat. A 13. század folyamán a korábbi prédiumokból, amennyiben azok lakott települések maradtak, jobbágytelkekkel rendelkező falvak lettek. Az oklevélben jelzett 73 mansio alapján Szántó az átlagosnál nagyobb falu, a telkenként 5 fővel számolható lakosság mintegy 350-370 főnyi volt, szemben az országos átlagnak számító, 30-35 háztartásból álló falu 180-200 fős népességével.

38