Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

kori dongaboltozat boltválla. Természetesen a másik oldali, modern felfalazásra ismét csak semmilyen boltvállat nem gyártottak. S hogy az építéstörténeti bukfenc még követhetetlenebb legyen, a középkori periódusokat és a modern falakat egységesen vakolat illetve meszelés fedi. A palotát félkészen adták át és nyitották meg a nagyközönség előtt. A látványt meghatározó szerkezetek jelentős részben ma is hiányoznak. így a kerengőboltozatok helyén vasbeton födémek és konzolfészkek éktelenkednek, és egy kivételével az emelet nyíláskeretei helyén szintén üres lyukak tátongnak. Ezek, és a lépten-nyomon kikandikáló kábelek és vezetékek az egyébként is hamis illúziót végleg tönkreteszik.

46 Ide tartozik a kivitelezés gyönge színvonala is.

47 A használt anyagok silányak, az illesztések, fugák pontatlanok. (19. ábra) A pince nyugati helyiségének síkfödéme megroggyant, lehet javítani. A rom történeti értéke a helyreállítások során eddig is károsodott, a mostani építkezés azonban végleg megfosztotta attól. Ez nem késő középkorunk egyik legfontosabb építészeti maradványa immár, hanem az, amit erről az épületről néhány tudós képzelt a 20. század legvégén. A múlt nyoma, egy megismételhetetlen kordokumentum veszett oda egyszer s mindenkorra. A feltárt maradványok és a néhány beépített eredeti töredék elvész az óriási millenáris falak között és önmaga is hiteltelenné válik.

48 Nemzedékek fognak felnőni, akiknek ez a visegrádi palota jelenti majd a dicső múltat, Zsigmond és Mátyás udvarát. Vagyis kollektív emlékezetünk torzul általa. A tudós felelőssége nagy. A történettudományok művelőjéé például azért, mert az ő feladata és felelőssége a korról-korra folyton változó képet mutató múlt újraértelmezése. Ezzel az építkezéssel azonban korunk tudásszintjét és néhány szakember gondolkodásmódját kimerevítettük az időtlenségbe, és a következő tudósgenerációktól elvettük a másként gondolkodás lehetőségét. így ír erről Riegl a műemlékek történelmi értéke kapcsán 1903-ban: „A pusztulás jeleit, melyek a régiség érték számára a legfontosabbak, a történelmi érték szemszögéből minden eszközzel el kell tüntetni. Ám ezt nem szabad magán a műemléken végrehajtani, hanem egy másolaton, vagy pusztán gondolat-szóban, így tehát a történelmi érték is alapvetően érinthetetlennek tekinti az eredeti műemléket, (...) A történelmi érték esetében (...) a lehető leghitelesebb eredetit őrizze meg a művészettörténeti kutatás későbbi kiegészítő tevékenysége számára. Minden emberi becslésről és kiegészítésről tudja, hogy ki van téve a szubjektív tévedésnek; ezért az eredetit, az egyetlen biztosan adott támpontot lehetőleg érintetlenül kell megőrizni, hogy az utánunk jövők a mi kiegészítési kísérleteinket ellenőrizhessék, és esetleg jobbakkal, indokoltabbakkal váltsák fel."

49 Elemzésünk nem lehet teljes a kiállítás bemutatása nélkül, amelynek elkészült része mindössze négy földszinti teremből áll. A legfontosabb bemutatott emlék a Herkules kút vörösmárvány eredetije, amelyet egy szűkös és sötét sarokteremben állítottak fel. Egy ilyen darabot lágy fényekkel, elegáns drapériákkal illik kiemelni; itt igazi értéke, finom részletei elsikkadnak a rossz megvilágításban. Kár volt áthozni a „Salamon torony" reneszánsz terméből, elszakítani társai környezetéből. Másodhegedűssé vált az udvar közepén pompázó másolat mellett. Itt is megborulni látszik az a paradigma, amely szerint az eredeti töredékeiben is fontosabb a másolatnál.