Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban
19. Visegrád, királyi palota. Eredeti falmaradványok és a műemlékes ráfalazások periódusai, a gipszbeton boltozat részletével az északkeleti palotában. Fotó: Rostás Tibor, 2001. Minden arra vall, hogy a kiállításrendezésre sem elegendő pénz, sem elegendő figyelem nem maradt. Az installáció szegényes. A kút termében például a körítés nagyrészt üveg nélküli, egyszerű tárlókban sorakozik az oldalfalak mentén, sőt, a különben mutatós felmérési rajzok még tárlót sem kaptak, mindössze egyetlen, a falba csavarozott lécre applikálták őket. Ezenkívül az elmélyülést és az olvasást kifejezetten zavarja az egyik sarokban álló audiovizuális készülékből szünet nélkül áradó, és az egész termet betöltő egyszerű szöveg. Viszont a kiállításon örvendetesen sokféle eszközzel (rajzok, makettek, 3D-s változat) mutatják be a palota megálmodott képét. Azt hiszem, a Iátványkeltésnek, az élményadásnak ez kellett volna, hogy az egyetlen terepe maradjon. De nem. Az emeleti termekből még hiányzó „látvány enteriőrkiállításról" éppen a 3D-S rekonstrukciók és az egyik földszinti teremben újabban berendezett „hálószoba" alapján alkothatunk fogalmat. A kötelekre függeszett piros baldachinú ágy és a néhány egyszerűen kipingált láda - cassone-ként szégyellném őket említeni - láttán bizonyára Mátyás király hetedik udvaronca is messzire szaladt volna. Nevetséges, hogy az egykor volt térbelsők nyomtalanul eltűnt pompáját, és az udvartartás legalább sejthető fényűző tárgyi kultúráját silány utánzatok gyártásával szándékoznak felidézni. Le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy a múzeum a palota új termeiben mutatja be a helyhiány miatt eddig raktáron porosodó anyagát. A pincében a már korábban elkészült kőtárat is bezárták, a kőfaragványokat, töredékeket pedig jórészt felhasználták az építkezésben. Nem látható a szenzációsnak ígérkező, soha fel nem épített kápolna köveinek összeállítása sem. Az élménykeltés komplexitásához természetesen a vendéglátás is hozzátartozik. Reneszánsz palotába Reneszánsz kávézót! A jól menő, hasonló nevű városi étterem filiája ugyanis ezzel a névvel nyitott nemrégiben a földszinti teraszon. Egymásra talált a két rokon visegrádi szemléletmód, így a kosztümbe öltöztetett menyecskék cserépcsészében szolgálják fel a jóféle reneszánsz kávét a történelem-idézésben megfáradt és a kecskelábú asztaloknál letelepedő látogatóknak. Ja kérem, hogy a kávékultúra a török idők előtt ismeretlen volt hazánkban? Zavar ez bárkit is errefelé?
