Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Miskolc, Rákóczi utca 13. (Feld István)

alapmotívumaiból származnak, másrészt a jellegzetes miskolci görög kereskedőházak átfogó vizsgálatára még nem történt kísérlet. Jellemző, hogy a néhány évtizede kutatott és helyreállított szomszédos, Rákóczi utca 11. alatti földszintes épületrész - házunk legközelebbi analógiája - építéstörténete sincs közölve, sőt, annak még kutatási-restaurálási dokumentációját sem sikerült fellelnünk. A későbbi átépítés miatt az eredetileg egyszerű kőkeretes ablakokkal ellátott homlokzatok csak részben őrizték meg 1800 körüli elrendezésüket. Ugyanakkor nagyrészt eredeti állapotában maradt meg a szinte a korabeli kastélyokat idéző kéttraktusos belső térsor, a nagyobb, az utcai fronton rizalittal kiugró díszterem, a hozzá észak és dél felől csatlakozó szobák, valamint a keskenyebb keleti traktus, középen az előtérrel. A terek többségét csehsüveg boltozat fedi. Az udvari homlokzat előtt ugyancsak boltozott, pilléres tornác húzódott. Különösen ki kell emelnünk a három utcai térben általunk csupán szondákkal meghatározott falfestést, főleg annak alsó, 1800 körűire tehető rétegét, amely tehát még a Pilta-családhoz lenne köthető. E falfestés jövőbeni értékelését megnehezíti, hogy a falak alsó részén már teljesen hiányzik. A ház legkésőbb a 19. század közepén egy nem kevésbé jelentős tulajdonos, a Baycsalád kezére került, akik szintén lakásként használták. Az 1880-ban említett személyzet feltehetően elsősorban a ma már hiányzó északkeleti szárnyban lakott, a mai ház az uraság lakásaként szolgált. Mindenképpen a Bayokhoz kell kötnünk a falfestések felső, nem kevésbé nívós rétegét, ezek állnak talán a legközelebb a Rákóczi utca 11. számú házéhoz. Arra a kérdésre azonban, hogy közülük melyik érdemes restaurálásra, csak a teljes, falképrestaurátor által elvégezendő feltárás adhatja meg a választ, s ezután nyílik lehetőség a művészettörténeti értékelésre is. Sajnos semmilyen közvetlen vagy közvetett adatot nem találtunk arra vonatkozóan, hogy mikor került sor arra a gyökeres átalakításra, melynek eredményeképpen az épület elnyerte mai formáját. Az ekkor készített falakban megfigyelhető gyári téglák egy a két világháború között, tehát az 1920-as, 30-as években készült átépítést is elképzelhetővé tesznek. Ennek során egyrészt - bizonyára szárítási, szigetelési szándékkal - az épületben belül több mint 2 m magasságban eltávolították az eredeti vakolatot, s vele természetesen a festésrétegeket is. Kiemelték az utcai (s minden bizonnyal az udvari) ablakok késő barokk kőkeretét - sajnos, máig sem tudjuk, milyen (kettős? középosztós?) kőkeret lehetett a nagyterem két oldalához csatlakozó, festett lakószoba utcai ablakaiban -, s végül új asztaloszerkezettel látták el az ajtókat is. Természetesen mindez az utcai homlokzat gyökeres módosulását eredményezte, bár úgy tűnik, hogy mivel elsősorban modernizálásról - nagyobb fényt beeresztő, jobban záró ablakok igényéről - volt szó, alapvetően igyekeztek megőrizni a homlokzat hangulatát, azaz egy neobarokk homlokzatkialakításról beszélhetünk. Ekkor készülhetett a mai tetőszerkezet is. Ezután érdemi változás nem érte házunkat, leszámítva az északkeleti szárny bontását. Munkatárs: Sós István Feld István