Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

SZEMLE - A Livraisons d’historie de l’architecture című új francia építészettörténeti folyóirat (1-3/2001) (Granasztói Olga)

sági előírások ellen. Az építésügyi minisztérium pedig rossz szemmel nézte, hogy a kulturális tárca városrendezési előírások megállapításába szól bele. A tervet végül csak Versailles-ban sikerült megvalósítani a főépítész és a polgármester hosszas civakodása után. A fő műemlékek és a többi Az első programtörvény könnyen keresztülment a szenátuson és a parlamenten. Egyik képviselő sem ellenkezett a hét kiválasztott műemlék különleges elbánásban részesítése ellen. A bizottsági üléseken csupán annak a kérésüknek adtak hangot, hogy a programtörvény különleges dotációját adják hozzá az Építészeti Igazgatóság rendes költségvetéséhez, és ne levonják belőle a műemlékek „harmadik rend"-jének kárára. A követelések azonban nem sokáig várattak magukra, és egyre nagyobb nyomatékkal jelentkeztek. 1964-ben a Nemzetgyűlés előtt André Rossi képviselő nyíltan hangot adott a törvénnyel kapcsolatos kifogásainak. Mindenekelőtt nagyrabecsülését fejezte ki a hét kiemelt műemlék felújításáért folytatott komoly erőfeszítésekért, ugyanakkor aggodalommal állapította meg, hogy a többi 25 000 védett műemlék nyomorúságos helyzetén semmiféle plusz támogatás nem segít. Különösen aggasztónak azt tartotta, hogy a fenntartásukhoz szükséges segítség is késik. A műemlékek legfelsőbb bizottságában is hasonló vélemények fogalmazódtak meg. A legfőbb kifogás az volt, hogy a kiemelt műemlékekre szánt dotációt végül mégis a rendes költségvetésből vették el, ahelyett, hogy hozzáadták volna. Az egyik felszólaló egyenesen tisztességtelennek tartotta, hogy a pénzek java részét koncentráltan néhány látványos munkálatra fordítják, miközben oly sok fontos műemléket a pusztulás fenyeget. Úton a második programtörvény felé A kabinet megértette, hogy a műemlékekkel kapcsolatos politikája elégedetlenséget váltott ki, ezért fontolóra vette egy második programtörvény esélyét, avval a szándékkal, hogy okulva az elsőből, kiszélesítse a kiemelt műemlékek körét. Az első utasítások a területi felügyelőkhöz 1963-ban érkeztek meg. A felügyelőknek az általuk javasolt műemlékeket fontossági sorrend szerint 0-tól 5ig kellett osztályozniuk. A művészi és a történeti érték előnyt élvezett a munkák sürgősségével, a műemlék hasznosságával vagy turisztikai látogatottságával szemben. A felügyelők túlságosan jóindulatú cenzoroknak bizonyultak, mert vidékről egy háromszáz műemléket felsoroló lista érkezett be. A központi hivatal végül magára vállalta, hogy a listát százra csökkenti. A válogatást ezt követően a kabinet tagjai elé terjesztették, akik kétségbe vonták a bennmaradt épületek mindegyikének „nemzeti fontosságát". 1964 folyamán többször is változtattak a lista tartalmán. A Monuments Historiques főépítészei 450 millió frankra becsülték a kiadásokat. A kulturális beruházási bizottság