Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

SZEMLE - Csipkerózsika kastélya. Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai (Simon Zoltán)

rony Castrum, vagy castellum része volt-e? Hasonlóképpen nem dönthető el ugyanez a kérdés más, lakóépületként is számbavehető építmények, a palatiumok egy részének esetében sem. Az az írott források alapján is nyilvánvaló, hogy turrisok, palatiumok nem csak castellumok, de várak (castrumok) részeit is alkották. Mivel Castrum és castellum egymással korrelációban álló fogalmak, meg kell vizsgálnunk, hogy mennyiben voltak a várak nemesi lakóhelyek? Mivel erre nézve az Árpád-korból megingathatatlan írásos bizonyítékokkal sem pro sem kontra nem rendelkezünk, információkat csak a várakból előkerülő régészeti leletanyag tüzetes vizsgálata eredményezhet, nevezetesen az, vajon vannak-e a leletek között olyan luxustárgyak, melyek csak a birtokos személyéhez, vagy családjához köthetőek, huzamosabb ideig való ott-tartózkodásukat bizonyítja. Ellenkező esetben fel kell tételeznünk, hogy voltak olyan várak, ahol a várban álló, lakóépületeknek tűnő objektumok csupán átmeneti szállásként szolgálhattak a birtokos és családja számára. Amellett, hogy egyes, nehezen megközelíthető sasfészkekről mai ésszel nehéz elképzelni, hogy valaha is birtokosa rezidenciájaként szolgáltak volna, figyelemre méltó az a tény, hogy Magyarországon nemesi család csak elvétve nevezte magát várról, még akkor is, ha bizonyosan több Castrum is volt a birtokában. Kivételt szinte csak abban az esetben találunk, ha a család névadójaként választott vár síkvidéki, de legalábbis könynyen megközelíthető erősség volt. Bár a családnevek megszilárdulásuk kezdetén sűrűn változhattak (például az éppen egy jogi ügylettel érintett birtok neve is szerepelhetett alkalmanként családnévként), a 14. századra a családok már döntően arról a településről nevezték magukat, ahol legfőbb rezidenciájuk állt, ahol meg lehetett őket találni. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy voltak olyan várak, melyek soha nem szolgáltak rezidenciaként. Mivel nyilvánvaló, hogy léteztek mindenfajta erődítést nélkülöző nemesi lakóhelyek is a középkorban, s az is bizonyosnak tűnik, hogy castellum, illetve Castrum néven nem csupán lakóhelyeket jelöltek, bizonyos, hogy mind a Castrum, mind pedig a castellum szó csupán „erődítmény" értelemben volt használatos, függetlenül attól, hogy állte bennük kifejezetten lakócélra használt épület. A két kifejezés közötti különbség mindössze az erődítés módja, méretei közötti különbséget jelenti. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az elnevezés (és a mögötte rejlő jogi tartalom) független a castrumon, illetve a castellumon belül álló épületek formájától, sőt alighanem méreteitől is. Mivel ismerünk kifejezetten kis alapterületű, bizonyosan castrumnak nevezett erődítményeket, ezzel szemben pedig nagy alapterületű castellumokat is, továbbá hosszan sorolhatóak a favárakra és a velük egykorú, kőből épült castellumokra vonatkozó adatok is, fel kell tennünk, hogy a két fogalom közötti különbség független az alaprajzi különbségektől, de az építőanyagtól is. Nem marad más hátra, mint az erődítések magasságában (falak, palánkok) és mélységében (árkok) mutatkozó különbségek között keresni a két fogalom eltérő jelentését. Nem mellékes, hogy a Koppány Tibor által is idézett nyugat-európai várépítési szabályzatok éppen ezeket a jellemzőket emelik ki. Amint arról már volt szó, hazánkban nem maradt épen egyetlen középkori castellum sem, s ugyanez állítható a várakról is. A maradványok legtöbbször csak alaprajzukban vizsgálhatóak, éppen a vertikális méretek adatai semmisültek meg. Talán itt bújik meg annak a nehezen értelmez-