Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

KIÁLLÍTÁS - Rácz Miklós: Kiállítás a budai Szent Görgy tér kutatásáról

(1847-1848, majd 1852-1857 között), mely egészen 1945-ig fennállt. A háborús károk után maradványait az 1960-as évek közepén bontották el, s helye azóta sem épült be újra. A Főparancsnokság és a királyi palota északi szárnya képviselik a legutolsó periódust, a historizmus kori monumentális tér korszakát (1880-1910). Ekkor a teret az állami reprezentáció szolgálatában magas középületekkel építették be. Többször szolgált központi ünnepségek, felvonulások színhelyéül, s-a Magyarország összes vármegyéjéből hozott földből itt emelt dombon - e téren került sor 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségén a szimbolikus kardvágásokra. Az építészeti együttes újkori, képi, fényképi ábrázolásokkal, tervekkel, helyszínrajzokkal dokumentálható változásait a tér oldalai szerinti felosztásban mutatták be a rendezők. Videofelvételek tanúskodtak a tér második világháború előtti állapotáról és pusztulás utáni látványáról. 1686 egy csak 1945-höz hasonlítható fordulópont volt a budai vár, így a Szent György tér történetében. A középkori Buda épületeit átvevő és csekély változtatásokkal, egyre romló állapotukban tovább használó török kor után a visszafoglalás harcai okozták a legtöbb épület végleges pusztulását, illetve ezt követően bontották le őket. A városrész középkori és török kori kialakításáról csak alapfalak és építészeti töredékek tanúskodnak, melyek értelmezésében a hézagos információt nyújtó írott források és szerény számú kép ábrázolások (látképek) mellett legtöbbet a régészeti leletek segítenek, így a fontos, hosszan fennálló középületek azonosítható maradványai mellett a polgárházak és városi paloták anyagi kultúrájáról leginkább a használati és dísztárgyak fennmaradt töredékei beszélnek. A Szent György tér környezetének régészeti kutatása a II. világháborút követően csak szórványos, kisebb ásatásokra szorítkozott. A volt Hadügyminisztérium és a Honvéd Főparancsnokság tömbjének kutatása 1988-ban vette komolyan kezdetét, amikor a Magyar Hitelbank szállodaépítést vett tervbe ezen a helyen. A beruházás azonban nem valósult meg, és a feltárás 1989 elején félbeszakadt. A kutatók már 1992-ben így írtak az addigi kutatások összegzése kapcsán: „Az elvégzett előzetes feltárások - az alkalmazott módszerekből adódó bizonytalanságok és részmegfigyelések ellenére — egyértelműen bizonyíthatták, hogy a Szent György tér és környéke a középkori Buda várostörténete szempontjából rendkívül fontos terület, azon kevés felületek egyike, ahol még lehetőség nyílik a modern városrégészeti módszerek alkalmazására. Emellett kiderült, hogy a területen jelentős, műemlékileg is értékes maradvány előkerülésével kell számolnunk, akár, mint egy monumentális egyházi építmény alapfalrendszere, akár, mint késő középkori világi építmények jelentős, műrészleteket is felmutató részletei." A feltárások 1994ben az akkori Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium megbízásából indultak újra, de 1996-ban leállt a munka, s csak 1998-tól folytatódhatott. A török korban épült legjelentősebb új épület, a karmelita kolostor helyén állt pasai palota az írott forrásokból jól dokumentálható, helyén azonban csak kis léptékű régészeti kutatásra nyílt lehetőség. A keresztény templomokat ebben az időben dzsámiként használták, lényegi átalakítás nélkül. A török korra így leginkább a régészeti leletanyag egész területen kimutatható török rétege utal: a jellegzetes mázas kerámia, talpas tálak, kályhaszemek, anatóliai fajansz edények, rézedények, s emellett a török kori magyar illetve keresztény tárgytípusok: mázas díszkorsók, habán edények. A török lelet-