Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

VITA - Daragó László: 20. századi építészeti gondolatok a visegrádi királyi palota helyreállításának történetében

3. Visegrád, királyi palota. Az 1971. évi tervpályázat nyertes pályaműve (Pázmándi Margit - Virág Csaba). Magyar Építőművészet 1973/1. 2-3. taegyüttes valós kapcsolatrendszere egykori környezetével, hiszen tudjuk, hogy a mellette lévő város inkább az egykori országút mentén elhelyezkedő udvarházak laza, szabadon álló sorából állt, s maga a palota a várostól kissé elkülönülve helyezkedett el. A bírálóbizottság véleményét összegző Földesi Lajos

15 az építészeti kialakítás tanulságait elemezve leszögezi, hogy az épületnek „kiegészítés jellegűnek" kell lennie, mert az attrakció: maga a rom. A legtöbb pályázó hibájául rója fel, hogy „túlfokozott, romantikus megoldásra" ragadtatta magát. Ezekről nem sokat tudunk, mert publikálásra csak a díjazott művek kerültek, melyek egyike a helyesnek ítélt „korszerű technikai eszközökkel" alakított architektúra jegyében fogantak. Ugyanakkor a Fő utca 25. számú ház lebontását, melynek „látványa jelenlegi formában zavaró", helyesnek tartja. (Kétségtelen, hogy egy romkertben egy épület zavarja a rom festőiségét, de ennek az épületnek tagadhatatlan műemléki értékei vannak. Továbbá az eredeti együttes részeként tömegében képviseli az eredeti épület volumenét.) Helyesnek tartja az együttes feltárását az Anjou-kori (annak inkább a legvégén kialakuló) főbejárat helyén. Díjazták az egyéni ötleteket a kiállítótér funkcionális kialakításában, mert ez a múzeum „nem igényli a hagyományosan működő kiállítóterek rendszerét." Végül fontosnak tartja a kiállított tárgyak és a környezet „vizuális összefüggés"-eit. A Velencei Carta dogmává merevedett szabályrendszerének korlátai között a palota modern függönyfalakkal történő továbbépítése egyáltalán nem meglepő. A Carta ugyanis sokkal inkább preferálta a modern építészet ellenpontszerű megjelenését egy műemléken, mint a rekonstrukciót. Az adott elvárásoknak valóban a nyertes pályamű felelt meg a leginvenciózusabban. Pázmándi Margit és Virág Csaba egy hatalmas területet fedtek le látványos térbeli rácsos szerkezettel úgy, hogy középen támasztották fel egy modern tetrapülonnal. (3. ábra) Az épület a leskalpolt Fő utca 25. számú ház fölé is kinyúlt volna, védőtetőt alkotva annak megmaradó romjai fölé. Ezt mint jó megoldást a bírálat külön kiemelte. Ebből a fedett részből ugyan „méltánytalanul" kimaradt volna az épület oldalfolyosójának pillérsora; nyilván a merev raszter-szimmetria miatt nem