Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)
MŰHELY - Tolnai Gergely: Táguló lehetőségek – egy kiállítás margójára
3. Budapest, légvédelmi ütegállás elemei a Hármashatár-hegyen. 1998. Fotó: Tolnai Gergely ti. E csapások kivédésére kezdték el tömegesen az óvóhelyek építését. Kezdetben csak BGS (azaz bomba, gáz- és szilánkálló) létesítményeket készítettek, melyek - az előírások szerint - az 500 kilogrammos bombák telitalálata ellen nyújtottak védelmet. Később már BBGS, azaz fokozottabb ellenálló képességű (1000 illetve 1800 kilós bombák telitalálatát is kibíró) óvóhelyeket is létesítettek. Az objektumok egy részét - főleg a zárt beépítésű városi körzetekben - a föld alá süllyesztve építették, ahol azonban rendelkezésre állt a megfelelő szabad térség, ott költségtakarékossági szempontból inkább a föld felszíne fölé emelve készültek. Ugyanis a tervezési előírásoknak és a biztonsági rendszabályoknak megfelelően az óvóhelyeknek nem csak a függőlegesen felülről érkező találatoknak kellett ellenállniuk, hanem az oldalról érkező becsapódásoknak is (sőt, a mellettük a földbe fúródó, s alattuk robbanó bombák alulról érkező lökéshullámának is). Ezért a BGS (és magasabb ellenálló képességű) óvóhelyeknek nem csak a födémjét, hanem az oldalfalait és az alapozását is bombabiztos vastagságúra kellett méretezni, így a felszín fölé is el lehetett helyezni az épületeket, nem kellett azokat - a földfeltöltés védelmét kihasználandó - a föld alá süllyeszteni. Ezzel jelentősen csökkenthették az amúgy hatalmas beruházási költségeket, hiszen nagy mennyiségű földmunkát takaríthattak meg anélkül, hogy az óvóhelyek védelmi képessége csökkent volna. Bár a felszín feletti BGS óvóhelyek létesítése még ezzel a megoldással is olyan hatalmas összegbe került, hogy a teljes lakosság védelmét nem lehetett ezekre alapozni, mindössze a kiemelt fontosságú helyszíneken: az állami és közületi vezetésben, a közlekedési szolgáltatások felső irányításában, illetve a legfontosabb hadiüzemekben, az ipari termelésben dolgozó létfontosságú szakmunkásoknak az elhelyezését tudták biztosítani. 8
