Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

VITA - Enyedi Pál-Fontana Eszter: Történeti orgonáink védelme

VITA 163 Enyedi Pál - Fontana Eszter* TÖRTÉNETI ORGONÁINK VÉDELME Az utóbbi két évben megnőtt az érdeklődés történeti orgonáink iránt, mely elsősorban a Nemzeti Kulturális Alapprogram Zenei Kollégiuma által először 2000 őszén kiírt restaurálási pályázatnak köszönhető. Bár effajta pályázati lehetőségre már régóta szükség lett volna, mégis, megjelenése felkészületlenül érte szinte valamennyi érintettet, hiszen a már évtizedek óta meg-megújuló kísérletek ellenére a hatékony védelem megteremtésének még mindig csak a kezdetén tartunk.

1 Jogos és időszerű tehát a címben jelzett téma exponálása. Ezzel foglalkozott e lap hasábjain a közelmúltban Hajdók Judit írása is. Ebben azonban az orgonaművész szerző jórészt olyan elméleti kérdéseket, problémákat vetett fel (a műemlékorgona fogalma, a munkálatok előfeltételei, kiterjedése stb.) s hagyott többnyire nyitva, melyek megnyugtató megválaszolására - állításával ellentétben - idehaza már közel egy évtizeddel ezelőtt sor került.

2 Az „Irányelvek a műemléki és muzeális értékű orgonák megőrzéséhez és használatához" című dokumentum, a történeti orgonák hazai védelmének elvi és gyakorlati (ügymeneti) útmutatója, 1993-ban egy szakmai konferencián született meg, s elméleti alapvetését nyújtja az orgonarestaurálásnak is.

3 Azt gondolhatnánk, hogy a szerző nem ismeri e dokumentumot. Fejtegetései végén azonban futólag és lekezelően megemlíti azt, mint „felbuzdulásban" született „irat"-ot, mely nem más mint „... szerény színvonalú kezdetleges sorok, ... tele ... fogalmi pontatlanságokkal és szakmai tévedésekkel - Mielőtt közelebbről megvizsgálnánk, milyen megnevezett okok alapján utasítja el Hajdók az „Irányelvek"-et, idézzük fel keletkezésének körülményeit! A dokumentum első változata hangszer-restaurátorral (Magyar Nemzeti Múzeum), bútorművességgel is foglalkozó muzeológusokkal, művészettörténészekkel (Iparművészeti Múzeum, Országos Műemlékvédelmi Hivatal), orgonaművészekkel, elismert műemlékvédelmi szakemberekkel történt előzetes konzultációt követően alakult ki, alapvetően az 1964-es Velencei Charta,

4 két német orgonás műemléki regulatíva

5 és az akkor hatályos magyar jogszabályok alapján, egy közel ötven tételből álló nemzetközi szakirodalom figyelembe vételével.

6 A tervezetet ezek után - a konferencia előtt több héttel - mintegy 30 fő (orgonaművészek, orgonaépítők, egyházzenei igazgatók stb.) kapta meg véleményezésre. 1993. október 14-én, a budapesti Országos Orgonás Műemléki Konferencián, melyet a témában érintett nyolc országos szakmai szervezet rendezett,

7 a beérkezett javaslatok alapján megfogalmazott szöveg került az ott megalakított két szakbizottság elé. Végül, a szakbizottságok szövegváltozatait a konferencia plénuma * Enyedi Pál orgonaművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa; Fontana Eszter hangszer-restaurátor, hangszertörténész, a Lipcsei Egyetem docense és hangszermúzeumának igazgatója, a Hangszermúzeumok Világszövetségének elnöke.