Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Pintér Farkas – Szakmáry György - Lővei Pál - Tóth Mária - Deményi Attila: „Vörös márvány” faragványok nyersanyaglelőhelyeinek kutatása

8. Esztergom. Bakócz-kápolna. Építé­szeti töredék. 16. század eleje. 2000. Fotó: Pintér Farkas gách Péter sírköve (Felsőele­fánt, ma Szlovákia, 1515), a vi­segrádi (Herkules-kút, Múzsák kútja, keresztelőmedence, mind a 15. század utolsó negyedéből) és a gyulafehérvá­ri papi síremlék (16. század eleje) kőanyaga a Gerecse­hegység történelmi kőfejtőiből származik (2. táblázat). Ugyanez mondható el a középső-jura korú kőanyagból készített esztergomi kőlapról (13. század), az elles- és szer­monostori építészeti töredé­kekről (14., illetve 13. század) és a pécsi reneszánsz síremlék­ről is (16. század első negye­de). Ennek a kérdésnek a tisz­tázása azért nem volt egyszerű, mert a kőanyag - mikroszkopi­kus felépítése és ősmaradvány­tartalma alapján - a Verona környéki kőfejtőkből is szár­mazhatott volna. Konda (1988) munkájában III. Béla székesfehérvári sírlá­dájának (12. század vége) kő­zettani vizsgálatakor, vékony­csiszolati megfigyelései alap­ján, középső-jura korúnak ha­tározott kőanyag eredetét Vero­na környékinek feltételezte, annak alapján, hogy az olasz területen nagy mennyiségben 9. Örményes, Kanizsai-sírkő, 15. szá­zad első negyede. Soproni Múzeum. 1980. Fotó: Lővei Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom