Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Pintér Farkas – Szakmáry György - Lővei Pál - Tóth Mária - Deményi Attila: „Vörös márvány” faragványok nyersanyaglelőhelyeinek kutatása

10. Sopron, Kranberger Nátán sírköve. 1510. Soproni Múzeum. 1980. Fotó: Ló'vei Pál bányászott „ammonitico rosso-t" az Árpád-házi uralkodók udvarában tevékenykedő itáliai mesterek hozhatták magukkal, valamint, hogy a Gerecse-hegységben is előforduló középső-jura „vörös márvány" jóval alárendeltebb mennyiségű, változó agyagtartalma és vastagsága miatt tömbfejtésre kevésbé alkalmas. A dél-alföldi és pécsi minták stabilizotóp-összetétele azonban bebizonyította, hogy ezeknek a műtárgyaknak a nyersanyaga hazai kőfejtőkből származik - nyilván III. Béla sírládájával együtt. [A Verona környéki középső-jura „vörös márvány" kőfejtők anyagáról nem készítettünk izotópgeokémiai vizsgálatokat, azonban irodalmi adatok alapján tudjuk (Marshall, 1981), hogy ezen kifejlődések stabilizotóp-összetétele eltér az általunk mért hazai kőfejtőkből származó középső-jura „vörös márványok" értékeitől.] A soproni minták legnagyobb része [ismeretlen sírköve a Szent Mihály-templomból, Kranberger Nátán (10. ábra), Natl Anna, Lakner Kristóf, Starzer Mihály, Kever Márton, Pók Lőrinc sírkövei a 16-17. századból, valamint a 17. századi Széchenyi-síremlék (11. kép)] és a gödöllői (máriabesnyői) Grassalkovich-síremlék (18. század) ( 12. ábra) nyersanyaga az ausztriai Adnet melletti „vörös márvány" kőfejtőkből származik. (2. táblázat). A műemléki minták kiválasztásánál az értékes kőfaragványok károsításának elkerülése alapvető korlátozást jelentett. Olyan faragványokból lehetett csak mintát venni (ezek egyébként kisebb szilánkok csupán), amelyek elég nagy méretűek ahhoz, hogy a törésfelületükből vagy hátoldalukból lepattintható darabka az esztétikai megjelenésüket, történeti megítélésüket nem befolyásolja, és más töredékekhez való esetleges illeszkedésüknek későbbi vizsgálatát nem nehezíti vagy teszi lehetetlenné. A kiválasztott minták közé bekerült a magyarországi középkori művészet néhány kulcsdarabja, mint az esztergomi Porta Speciosa és Bakócz-kápolna, a visegrádi díszkutak. valamint Esztergom és Visegrád több további, a középkor különböző időszaka-