Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom

többek között kötelességévé tette a templomok felépítését és iskolamesterek tartását. A jövedelmek elosztását illetően úgy rendelkezett, hogy negyede a püspöké, a másik negyede a káptalané, a harmadik negyede a székesegyházé, a negyedik negyede pedig a szemináriumé. Ezen kívül a nagy- és a kisprépost két-két falut is kapott, az utóbbi Varjast és Túronyt.

58 Voltak azonban olyan községek, amelyek az előző évek nagy birtokeladományozási hulláma során más birtokosok kezére kerültek. Ezekben a püspökség elvesztette minden jogosultságát, még ha saját okmánya volt is rájuk. Amikor például Franz Wilhelm Nesselrod püspök (1703-32) beiktattatta magát a pécsi egyházmegyei birtokokba, a 37 ellentmondó között Túronyt illetően az altábornagy lánya, Maria Antonia Raduit de Souches (Suza, illetve Susa) (1683-1750) nevében Martini Gotthard mondott ellent.

59 A források által rögzített első pusztulás a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc idején érte a települést, amikor 1706-ban a fosztogató rácok betörve, feldúlták a környéket és többek között Túronyt is felégették templomával együtt. A lakosok ekkor elhúzódtak az országút mellől egy erdők által elzárt völgykatlanba, Bisse felé, melyet mindaddig Kis-Túronynak neveztek.

60 Kérdés, e pusztítással hozhatjuk-e összefüggésbe azt az égésréteget, amelyet a templom hossztengelye mentén ásott kutatóárokkal a diadalív alatt tudtunk megfigyelni, a mai járószinttől számítva mintegy 68-75 cm-es mélységben. A szóban forgó réteg alatti sírföldből a 3—4 mm-es, diffúz mészszemcsézetű világos, barnás habarcsdarabon és a valószínűleg a sekrestye bontásából származóval megegyező 1-10 mm-es mészszemcsézetű barnás habarcson kívül kétfajta középkori kerámiatöredék is előkerült: a fekete kerámia több darabja és egy kívül egyenetlen, lyukacsos, belül durva korongolási barázdákkal tagolt felületű szürke kerámia 8,3 cm-es átmérőjű fenéktöredéke, alján a levágástól eredő párhuzamos barázdákkal. A metszetfalak tanúsága szerint úgy tűnik, ezt követően már alig-alig temetkeztek a templomba. A pusztítások következményeit jól dokumentáló 18. század eleji összeírás, amely Maria Antonia Raduit de Souches és Pálffy I. Lipót (1681-1720) 1708-as házasságkötésével

61 a Pálffyak birtokába került birtoktestre is kiterjedt, 5 élő és 11 halott jobbágyot, valamint egy zsellért vett számba Túronyban,

62 a népességszám azonban 172l-re 16 családra emelkedett.

63 A béke beálltával hamarosan megkezdődött a harc a református egyház visszaszorítására. A hatóságok arra hivatkoztak, hogy a nép korábban katolikus volt, ezért a templomok is katolikusok voltak, így azok a reformátusokat nem illetik. Ezért visszavették a templomokat, újak építését pedig igyekeztek megakadályozni. A reformátusok viszont az I. Lipót-féle 168l-es explanatióra hivatkoztak, amely a töröktől visszavett területeken engedélyezte a reformátusoknak a szabad vallásgyakorlatot. A püspök azonban azzal érvelt, hogy Baranyára ez nem áll, mert 1681-ben még nem vették vissza a töröktől. Végre 1725-ben a reformátusok ügyét némileg törvényben szabályozták. Bizonyos korlátozásokkal ugyan, de engedélyezték az istentiszteletek tartását, megengedték, hogy szent könyveiket magánházaknál olvassák. A templomokból azonban igyekeztek kizárni őket.

64 Ez volt a történeti háttér, amikor a Rákóczi-szabadságharc után a túronyiak, akiket legkésőbb a 18. század elején már a felső baranyai egyházkerületben tartottak nyilván, az 1817-es canonica visitatio szerint 1726-ban visszaköltöztek falujukba és újra birto-