Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom

kukba vették a fedél nélküli, romos templomot. Miként a forrás elmondja, az épület falai még álltak, de meglazulva, ezért mindkét oldalon kőlábakkal, támpillérekkel erősítették meg azokat.

65 A kutatás során megállapítottuk, az itt említettekkel azonosítható északi és a később lebontott déli támpillért az Árpád-kori hajó és a nyugati irányú bővítmény csatlakozásához építették. Ekkor került sor a középkori nyílások eltűntetésére, és nagyobb mérető új ablakokat törtek az épületen, mégpedig a keleti poligonoldalon és a nyugati homlokzaton egyet-egyet, a déli homlokzaton pedig kettőt, noha például a bessenci egyháznak még 1776-ban sem adtak engedélyt, hogy újonnan épített oratóriumukon ablakot is nyissanak.

66 A déli homlokzat keleti ablakán látható, hogy az ablaknyílást a höbörcsös felületbe bemélyülő, 10 cm széles szalagkeret kísérte az ablak alatti falsíkon is. Az északi ablak is ebben az építési periódusban, de egy későbbi fázisban készülhetett. Erre utal, hogy falazóhabarcsa világosabb. Az újkori javítás során különösen a belső tér felőli oldalon elpusztult falkoronát vályogba rakott kőfalazattal kb. 1 m-es szélességben kijavították, s a vályogot, mielőtt az Árpád-kori ablakokat habarcsba rakott kővel befalazták volna, kézzel ezek íves záradékára is rákenték, s a hajó keleti ablakának záradékába agyaggal egy kb. 38 cm hosszú és 2x2 cm-es keresztmetszetű fadarabot rögzítettek. Ekkor készülhetett a vályogtéglából falazott párkányzat is. Ha nem is ekkor bontották le a sekrestyét, ajtónyílásának külső rétegében néhány, 1-3 mm-es mészszemcséjű, kemény, sovány, érdes, viszonylag homogén szürkés habarccsal, belső rétegében pedig agyagba rakott kövekkel történő végleges lezárására ekkor került sor. Ugyancsak kemény, szürke habarcsba rakott kövekkel falazták be az ülőfülkét, a szentély falfülkéit viszont vályogba rakott kövekkel tömték be, míg a szentélyablakokat habarcsba rakott téglával zárták le. A délkeleti poligonablak téglás befalazásában a boltváll magasságában tégla teherhárító ívet alakítottak ki. A felsorolt befalazásokat első rétegként néhány, 1-2 mmes mészszemcsével kevert, barnás, a befalazásoknál használttal azonos habarcsú vakolat fedi. Mind az ülőfülkébe rakott falazat habarcsába, mind a falfülkéket kitöltő kövek közötti agyagból előkerültek az ekkor levert, 16-17. századi ornamentális festésű vakolat töredékei, s e vakolat egyébként festetlen darabjait az újonnan felhordott vakolatba is belenyomkodták töltelékanyagként. A talajban találtunk olyan töredékeket is, amelyeken fekete, inkább koromként semmint festéstöredékekként azonosítható foltok láthatók. Mivel e 16-17. századi vakolat festetlen töredékei a déli szentély ablak befalazására másodlagosan felhasznált téglák némelyikén is előkerültek, ekkor, az 1726 utáni helyreállításkor bizonyos mértékű falbontásra is sor kellett, hogy kerüljön. A 18. században létrehozott és a mainak megfelelő járószint alatti törmelékben is megtalálhatók a 16-17. századi vakolat darabjai. E járószinthez igazodik ma is a déli kapu és a valószínűleg szintén egy korábbi helyén nyitott, jelenleg téglából rakott keretű és küszöbű nyugati kapu. Minden bizonnyal ekkor készült az a höbörcsös felületű, meszelt vakolat, amely a nyugati homlokzaton, az 1827-ben emelt toronytest által takart felületen, a toronyépítés előtti korból megmaradt. A templom oromzatára, a párkány magasságába besimított, meszelt sáv került, amely bizonyára körbefutott az épületen. Miután a Pálffyaktól Baranya megyei birtokaikat 1741-ben Batthyány Strattmann Eleonóra megvette,

67 Túrony a Batthyányaké lett. A Mária Terézia korában hg. Batthyá-