Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Jelentés a töki templomrom régészeti kutatásáról (Fülöp András)

nem sokat tudunk, hiszen azok elpusztultak. Ez alól kivételt jelent a boltozatos nagyterem, valamint két további tér. (A feltárt töredékek alapján úgy véljük, hogy a boltozatos, stukkós lizénákkal és párkánnyal ékesített nagyterem falait sárgásbarnára, illetve sötétzöldre festették, míg a nyílásokat keskeny, sötétbarna színű és sötétzöld - közöttük patronos technikával készült virágokkal díszített - sávokkal keretezték. A boltozat tükrét szürke, a tagozatokat pedig sötétbarna festés fedte.) Az árnyékszéket az udvari szárny északkeleti sarkában alakították ki. Az 1858. és az 1867. évi kataszteri térképen már a fenti épület alaprajzi formációja látható. 1869-ben a ház Reir Izsák tulajdonában volt, valamivel később már a (fakereskedcí) Kohn család birtokában találjuk. A család egyik tagja, Emánuel az 1900-as évek elején az épületet kívül-belül felújíttatta. Ennek során épült meg udvari fala elé a konzolokkal osztott poroszsüveg boltozatos nyitott folyosó, valamint a főbejárat előtti lépcső is. Nyilvánvaló, hogy ekkor helyezték el a főbejárat fölé - a Kohn Emánuel iniciáléivel díszített - fából készült timpanont. Az épületben a két világháború között kaszinó működött. Az 1944-ben készült zsidójavak összeírása az ingatlant még mindig Kohn Emánuel birtokaként tünteti fel. Juan Cabello-Simon Zoltán JELENTÉS A TÖKI TEMPLOMROM RÉGÉSZETI KUTATÁSÁRÓL A templomrom (M 7389) Tök községtől északkeletre, a szőlők között található. Falaiból a félköríves záródású szentély és a téglalap alakú hajó északi fala maradt meg magasan. A szentély keleti fala nagyrészt kiromlott, a templom többi, mára már elpusztult fala az ásatás előtt csupán sejthető volt a földfelszínen. A romot először Arányi Lajos, később Foerk Ernő mérte fel. A templomrom valószínűleg az 1278-ban említett Tök (Tek) falu plébániatemplomának romja. A környéket ismertető 1401. évi részletes határjáró oklevél már hallgat a faluról, majd az első, biztosan a mai településre vonatkozó adat 1467-ből származik, mikor az a Marótiak birtokában volt. A környék régészeti terepbejárása során (MRT 7. 35/3., 10., 11.) ismertté vált, hogy a templom körüli szőlőkben talált legkésőbbi kerámiaanyag a 13. századra - a mi gyűjtésünk szerint a 14. századra - keltezhető. A 15. században újjátelepült falu plébániatemploma a mai református templom helyén található, mely alatt egy 1995. évi leletmentéskor G. Lászay Judit (ÁMRK) középkori templommaradványokat figyelt meg. A templomrom feltárásakor meghatároztuk a templom építési rétegét, és egy arra feltöltött kb. 10 cm vastag sárga agyagréteget. Ennek felszíne igazodott a templom alapozási padkájához. Minden bizonnyal itt, vagy néhány cm-rel magasabban volt a padlószint (szintje: a romterületen található alappontot 50,00 m-nek tekintve 48,96 m). A szentély járószintje eredetileg ugyanilyen mélyen helyezkedett el, erre utal a szentély alapozási padkája, ám sajnos a késői bolygatások mindent megsemmisítettek ebből a feltételezett padlóból. Később a szentély járószintjét megemelték. Előkerült ugyanis egy sekély, mészhabarcsba rakott kövekből álló alapozás, mely a két diadalívpillért kö-