Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Jelentés a túronyi református templom kutatásáról (Balázsik Tamás)

tötte össze, ez lehetett a szentélylépcső alapozása. Előkerült a diadalív északi és déli pillérének kváderkövekből L alakban rakott indítása is. Ennek alsó két rétegkövén habarcsnyomokat lehet megfigyelni, ami arra utal, hogy az említett sekély alapozást hozzáfalazták a diadalívpillér alsó részéhez. Ezek alapján adhatjuk meg a szentély megemelt szintjét (49,40 m). A szintkülönbségből és a sávalapozás elhelyezkedéséből ítélve két lépcsőfok lehetett itt, ám ennek részleteiről semmilyen adatunk nincs (a helyreállításkor ezért döntöttünk egy lépcső kialakítása mellett). A szentélyben előkerült a kb. 1,30x1,60 m-es főoltár alapozása, melynek egyes köveit későbbi rablóásatások során kimozdították. A szentély déli belső falsíkján kis fülke egyik káváját figyeltük meg, minden bizonnyal az egykori szentségtartó-fülkéről van szó. A hajó és a diadalívpillérek találkozásánál egy-egy mellékoltár lenyomatai jelentkeztek. Az északi mellékoltár maradt meg épebben. Egy-egy kis fülkét alakítottak ki az északi hajófalon, melynek záródása nem szabályos negyedkörív, benne két sérült kőelemmel, másutt csak a kőelemek lenyomatával. Ebbe a fülkébe „betolva" helyezték el a mellékoltár tömbjét, melynek alapozását bekötötték a templom falába. A mellékoltár elbontásakor keletkezett csorbázat meghatározta a mellékoltár méreteit. A fülke fenékszintje az egykori járószintből kb. 35-40 cm-rel látszott ki (esetleg egy oltárlépcső csatlakozott hozzá?). Hasonló szerkezetű fülke és mellékoltár volt található a déli oldalon is, ám itt a fülke teljesen kiromlott. A fülkével bővített mellékoltár nem ismeretlen 13. századi templomainknál. Ilyen lehetett véleményünk szerint Magyarszecsődön (C. Harrach Erzsébet, MMv 1971-72. 126., 130. o., 105. kép), megvan a fülke, de máshol található az oltár Révfülöpön (Koppány Tibor, VMMK 1963. 44.). A templom bejárata délről nyílott. A kapu helye egy kiromlás formájában jelentkezett, belső síkján a déli kávánál talán fészek nyomát tártuk fel. A templom körüli külső járószint nagyjából megegyezett a belsővel. A helyreállítás 2000-ben befejeződött. Építész: Móga Sándor, kertépítész: Kiss József. Fülöp András JELENTÉS A TÚRONYI REFORMÁTUS TEMPLOM KUTATÁSÁRÓL Túrony (eredetileg Turul) az írásos forrásokban először 1237-ben tűnik fel, amikor a Zydoy nemzettségbéli Macha gyámja Acilles (!) a fiú birtokát, Turul fele részét 40 ezüst márkáért eladta a pécsi káptalannak. Kérdés, hogy már ekkor létezett-e a mai épületben fennmaradt Árpád-kori templom, amely az épületkutatás megállapításai szerint kb. 11 m hosszú hajóból és íves alaprajzú szentélyből állhatott. E korai, pelyvával kevert habarcsba rakott törtkőből emelt épületből a mai napig megmaradt a hajó nagy része, melyet a déli oldalon három, szokatlanul magasan elhelyezkedő ablak tör át. E három, korai ablak különlegessége, hogy bennük a fa tokszerkezet maradványai vészelték át az évszázadokat. Ajtaja szintén a déli oldalon volt. Még szintén a 13. század folyamán, a déli és nyugati oldalán két-két ablakkal áttört, sarkain diagonális támpillérekkel megerősített bővítménnyel nyugat felé meghosszabbították az épületet, melyet ráépítettek a templom körüli temető néhány sírjára.