Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása (Fülöp András)

hér meszelt alapszínen vörös és fehér sávozás, illetve különböző" motívumokból álló, fekete színű sablonált díszítés. A kövek tisztítása és alapos vizsgálata után nyitottam kisméretű szondáimat az oldalfalakon és az ablakbélletekben. Minden felületen több rétegű homogén, fehér meszelés alatt 2-2,5 cm vastag polyvás agyagtapasztást találtam, amellyel kiegyenlítették az alatta lévő vakolat szintbeli különbségeit. Erre azért volt szükség, mert a vékony rétegben felhordott középkori vakolat követte a falazat egyenetlenségeit. 10x10 cm-es szondáimban több ponton megtaláltam az agyagtapasztás alatt a fehér meszelésre festett, elmosódott, rossz megtartású, vörös színű középkori réteget. Értelmezhető nagyobb szakaszt csak a diadalív északi oldalán bontottam ki az ívet keretező vonalzásos, Anjou-liliomos mustrából. A déli oldal 212x177 cm-es figurális ábrázolását csak azért bontottam ki, mert egyik szondám bővítésénél cca. 1 négyzetméteren leomlott a gyenge kötésű agyagtapasztás. így azt a megoldást választottam, hogy a vörös szalagkerettel övezett, vörös szín árnyalataival festett. Szent Mihályt ábrázoló képmezőt teljesen feltártam, és egy szabályos négyszögletes kivágást alakítottam ki. Egyrészt így nem kellett visszatakarni az amúgy is gyenge megtartású falképet, másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a templom bármely falfelülete rejthet még figurális, ornamentális ábrázolásokat. Elképzelhető, hogy az önállóan keretezett Szent Mihály kép egy Utolsó ítélet témához kapcsolódott, mint azt néhány középkori eredetű diadalívfreskó esetében ismerjük. Itt viszont nem a lelkeket mérlegelő, hanem a gonoszra lesújtó arkangyalt láthatjuk. A belső falfelületek vakolataival ellentétben a homlokzaton a legutóbbi felújítás idején minden középkori vakolatot levertek, csak a keleti - egyetlen kőtömbből kifaragott - kerek ablak bélletében találtam korábbi vörös festés maradványait. Lángi József A DUNAKESZI - ALAGIMAJORI TEMPLOMROM RÉGÉSZETI KUTATÁSA A millenniumi műemlék-helyreállítások keretében 2000 tavaszán került sor a Dunakeszihez tartozó Alagimajor területén álló templomrom régészeti kutatására. A templom a középkori Alag falu plébániatemploma volt. A falut a köznemesi származású Alagi család birtokolta, akikre az első adatunk 1328-ból származik. A falu történetére, az Alagi család peres ügyeire vonatkozóan számos adat áll rendelkezésünkre. Ezekből kiderül, hogy a 15. század végén Mikófalvi Bekény Dénes tulajdonába került. A templom patrónusa Szűz Mária volt. Az ásatás igazolta a korábbi évtizedekben készült felméréseket, és előkerültek a kváderfalú körtemplom 7,65 m átmérőjű hajójának falai, annak több-kevesebb épségben megmaradt, elszedett lábazati párkányának maradványai. A templom félköríves szentélyzáródása a későbbi poligonális szentély építésekor - majd újabb bolygatásoknak köszönhetően - alapfalakakig elbontásra került, mindössze északi íves indításának maradványai voltak azonosíthatók a kései szentély északi falában. Ebből, valamint a szentélyfal kiszedési árkának elhelyezkedéséből szerkeszthettük ki azt a körívet, mely hipotetikusan a szentély alaprajzát megadja.