F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere

21. Nem látom viszont a rokonságot a síremle'k sárkányai és a bécsújhelyi dóm zárókövein szereplő' sárkányok, illetve a bécsi Michaelerkirche sárkányos fejezete között, amit Dahin, i. m. 1996. 71 és 140. jp. hangsúlyoz. Az összefonódó nyakú sárkányok hazai kollekcióját a síremlék állatpárjának apropóján Tóth Sándor sorakoztatta fel Dahm könyvének recenziójában: Ars Hungarica XXV. ( 1997) 1-2. szám, 470., egyúttal elutasítva a konkrét stíluskapcsolatokat - részben a síremlék faragványának erős lepusztultságára hivatkozva. 22. Duhm. i. m. 1996. Abb. 6-9. és Tóth. i. m. 1997. 10. kép. Dalim, i. m. 1996. 67. 69. jó irányban tapogatózik, amikor a kerctomamentika helyét a bécsi Michaelerkirche egyes fejezetei, Ják, a Gizella-kápolna, a budai Nagyboldogasszony-templom és Tűrje környezetében jelöli ki, bár az szoros összefüggésben csak Veszprémmel és a budai templommal áll. A palmetták szabatos elemzését és kapcsolataik számbavételét (Tisnov, Gizella-kápolna, Buda, Nagyboldogasszony-templom) Tóth Sándor elvégezte recenziójában (Tóth, i. m. 1997. 470.), így az alább következő leírás és az összefüggések újbóli rögzítése mindössze néhány részletkérdésben hozhat újat. 23. Képük és leírásuk: Rostás, i. m. 2000. Az emeleti hajó támfejezete: 71.; 9. kép; sárkányos zárókő: 69.: 5. kép: dextera Dei zárókő: 70.; 7. kép; emeleti diadalívfejezet: 71-75.; 10-13. kép; szőlőlevelcs zárókő: 70.; 8. kép. 24. Dahin, i. m. 1996. 15.: Abb. 12. 25. Háromkaréjos fc'lpalmetták szőlőfürtökkel pl: ívbéllcl, belső hengertag, szemöldökgerenda; szőlőfürtök nélkül pl: í\béllet, belülről számítol! negyedik hengerlag: hatkaréjos félpalmetták két hatkaréjos félpalmettából álló levelekkel (ld. kápolna, sárkányos diadalívfejezet) pl: ívbéllet. belülről a harmadik hengertag; szőlőfürtökkel pl: a belülről számított harmadik falsarok díszítése (ez utóbbit vö: Csemegi. i. m. 1955. 79. kép) 26. Csemegi, i. m. 1955. 70-71.; ill. 11/75. jp. 27. Csemegi, i. m. 1955. A levélformáról: 68.; 67, ill. 80. kép; a bordaprofi Írói: 44., 69., 82.; 46/d. ábra (BTM ltsz: 171-174.). A további megfeleltelések nem tarthatók. így nincs összefüggés a budai ülőfülkelábazat és a felső kápolna nyugatabbik támkötegének lábazata közt. Önmagában a konzolos alátámasztású tórusz nem ad megfelelést, a konzolforma viszont eltérő. Csemegi, i. m. 1955. 69.; 38/a ábra, ill. 69. kép. 28. Csemegi, i. m. 1955. 65.; 66-67. kép (BTM ltsz: 3.) 29. Nem a Csemegi. i. m. 1955. 65. által a limpanondombormű rokonságába utalt két fejezetről van szó (azok nem tartoznak oda, mivel önmagában a sűrű íúrólyukazás nem jelent slíluskapcsolatol egyébként igen eltérő kompozíciója faragványoknál), hanem a Csemegi által „koszorú vagy párnafejezef-eknek (?!) nevezett csoport egyes tagjairól. Csemegi, i. m. 1955. 42., 65.: I/l 18. jp.: 71. és 73. kép (BTM ltsz: 186.) ill. 87. kép (BTM ltsz 142.) 30. Csemegi, i. m. 1955. lokalizációja: 40.; derivátum jellege: 65. (a fejezeten nincsenek akanluszlevelek!); I 12. kép (BTM ltsz: 175.) 31. Csemegi, i. m. 1955. 74. kép (BTM ltsz: 163.) és 86. kép (BTM ltsz: 147.) Lokalizációjuk: 40.: 1/112 jp. Rokonításuk az ún. „koszorúfejezetekhez": 65-66. (A 74. képen látható fejezeten nincsenek akantuszlevelek!) A 86. képen látható faragvány újra közölve: Árpád-kori kőíaragványok. Szerk.: Marosi Ernő és Tóth Melinda. Székesfehérvár. 1978. 200. kat. tétel (Marosi Ernő); 44. kép; és Marosi, i. m. 1984. Abb. 387. 32. A faragványok 1979-ben, a Tolbuchin u. 9. sz. ház elbontásakor kerültek elő. Kralovánszky Alán: Veszprém, Tolbuchin u. 9. Régészeti Füzetek. 33. Budapest, 1980, 118. Feltételezhetően a bástyából kerülhetett a kőtárba a fejezettöredék is. 33. A délnyugati bástya datálásának alapja, hogy a veszprémi vár 1569-es Turco-féle katonai felmérésén nem szerepel, míg az 1656-ból származó Leukhard-féle alaprajzon és látképen már igen. (Giulio Turco alaprajza: Wien, Kriegsarchiv, G I. h. 738-6. Oklavian Leukhard rajza: Herzogenburg, Ágoston-rendi apátság, könyvtár, Codex 378. Közli: Záhonyi Ferenc: Veszprém várának alaprajza és távlati képe 1656-ból. Műemlékvédelem XIII. (1969) 162; 3. jp; és 2. kép.) Maggiorotti, Leone Andrea: Architeili e architetturc militari. Vol. II. Roma [1937] 252. Francesco Wymcsre gondol a bástya tervező építészeként, azonban Wymes csak 1659-től tartózkodik a Habsburg birodalom területén, és 1660-ban nevezik ki győri főépítésszé. Ilyen minőségében szemléli meg többek között