F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere

a veszprémi erődítési munkálatokat is 1675-ben. Ld: Pfannl Jenő: Gróf Wymes Ferenc a győri vár újraépítője a 17. században I-II. Győri Szemle IV. (1933) 202, 261. A bástya óolasz rendszerű, minek alapján talán inkább a fenti terminus első felére lehetne keltezni. Pataki Vidor bécsi kutatásai adatokat tártak fel a veszprémi vár erődítési munkálatairól is. Az építkezéssel kapcsolatban 1570-ben Bernardo Gallo, 1572-ben Giuseppe Civitale, majd Süess Orbán, Duna és Balaton közti főkapitány (1577-1592) neve merül fel a forrásokban. Ld. Pataki Vidor: A XVI. századi várépítés Magyarországon. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Evkönyve I (1931) 116, 123, 124. Az építkezés során nyilván kijavították aTurco rajzon még jelentős szakaszon palánkként mutatott, szétlőtt nyugati várfalat {Korompay, i. m. 1957. 36.), és mivel eddigi ismereteink szerint más adatok komolyabb építkezésekről az 1569-1656 közötti időből nem ismertek, így feltételesen ezekhez a munkálatokhoz köthetjük a bástya építését, sőt a vár másik, jóval szerényebb méretű, északnyugati óolasz bástyáját is (amely az előbbihez hasonlóan Turco alaprajzáról még hiányzik, Leukhard rajzán viszont már szerepel), még akkor is, ha Geőcze István: Hadi tanácskozások az 1577-ik évben II. Hadtörténelmi Közlemények VII ( 1894) 677. szerint az 1577. évi bécsi haditanács jegyzőkönyvében az áll, hogy a palocsai, veszprémi, mártonhegyi és tihanyi véghelyek számára együttesen 15 000 ft-ol szánnak, mivel ezeknél semmi újat nem kell építeni, csak javítani. A munkálatok terminus ante quem-jét az 1593-as második török foglalás képezheti. Figyelemre méltó, hogy a délnyugati bástya mellett, a már említett tűztorony és a kapu közötti falszakasznak csak a felső részén lévő nagy kiromlást falazták be faragott kő elemekkel. Vagyis a bástya felépítésére a vele szomszédos falszakasz kifoltozásával együtt került sor. 34. A két kőtári fejezetzóna-töredék közül ez utóbbi darab lehet az 1979-es kiváltás elemei közül való (vö: Kralovánszky, i. m. 1980. 118.), mivel Tóth Sándor a másikat már a 60-as években ott látta. 35. A bordatő 28-29 cm széles. 36. A zárókövekre Balassa László hívta fel a figyelmem. 0 szedette ki azokat - és a párkányt alkotó bordák közül is kettőt - a bástya falából, annak helyreállítása során, 1994-ben. {Rainer Pál: Veszprém -Vár DNy-i bástyája. Régészeti Füzetek, 48. Budapest, 1997, 113.) A négy faragványt 2000-ben szállították a Laczkó Dezső Múzeum kőtárába. 37. Balassa László: A veszprémi vár építéstörtenete a XIII.-XVII. században. In: Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. Veszprém 1996. 11. old. képe. 38. Homorlalba helyezett göbsorok Ják környezetében is feltűnnek. Pl: Ják (Gerevich. i. m. 1938., LXXII, LXXIII, LXXVI. tábla), Sopronhorpács (Bazsó. i. m. 1995. 43.; 57-60. kép, 260-262. kép). Lébény (Gerevich, i. m. 1938. XXXVI. tábla) 39. Vö: Korompay György: Veszprém. Budapest, 1957. 149. (a kövön nincs szőlőlevél!) és 107. kép. A fotón a faragvány még sokkal jobb állapotban látható. 40. Kralovánszky Alán: Veszprém, Tolbuchin u. 3-5. Régészeti Füzetek, 35. Budapest, 1982, 137.: Balassa, i. m. 1996. 10-12 (a faragványok nem bélletes kapu elemei). 41. Tóth Sándor felismerése. 42. H. Gyürky, i. m. 1963. 342-343; Abb. 9-10.. Tafel ll/l. Gyürky a darabot „gólikus kődként határozta meg. A keretelcmnek a kápolnából való származtatása valószínű, de lelőkörülményei alapján nem dönthető el teljes bizonyossággal. Ltsz: 66. 107.1. Egyébként ezen ablakkeret tagozásmód hazai példáit egy, a kalocsai székesegyházból származó paksi töredék kapcsán Takács Imre gyűjtötte csokorba: Takács Imre: Egy eltűnt katedrális nyomában. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged, 2000. 316; 62-64.jp.; és függelék, 8. tétel. Megjegyzendő, hogy a bástyában felhasznált kőanyag nem kizárólag 13. századi eredetű. Kávaelemek, összefogott, hármas körtetagos faltámdobok a falhoz tapadó félkörletagokkal, háromágú bordaindítás több eleme hornyolt bordákkal a 14-15. századra keltezhető. A kőanyag származási helyét Balassa László feltételesen a veszprémi külső várban állt Mindenszentek templomában jelölte meg. Balassa László - Kralovánszky Alán: Veszprém. Budapest, 1983. 127.; Balassa, i. m. 1996. 12. és Balassa László: Veszprém, vámegyed. TKM füzetek, 300. Budapest, 1999. 2. átdolgozott, bővíteti kiadás. 7. Mivel ebből a templomból semmilyen in situ maradványt nem ismerünk, a nagy valószínűséggel Gyulafirátóthoz kapcsolható faragványokon kívüli anyag esetében ezt egyelőre sem kizárni, sem bizonyítani nem lehet. Felmerülhet, hogy a zárókövek és az ablakkáva-darabok is gyu-