F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Tóth Sándor: A felsőörsi préposti templom nyugati kapuja

kövön vannak - különösen a főpap kapott szép nagy elállókat -, a fejezeteken legfeljebb hajhoz simulok lehetnek. Az állatalakos fejezeteket mindezekhez nehéz viszonyítani - csak a visszaépített oroszlán sörénye nyújt kényelmes lehetőséget az összevetésre, eltérő képet mutatva -, megoldásaik mindenesetre műfajukban gyakorlott kezekre vallanak. A megvalósult kapuhoz készült domborművek közül kétségtelenül ezek a méltóbbak az építészeti megoldás harmóniájához: a főhelyre került szobrászi munkák jóval gyarlóbb színvonalúak. Előzmények és párhuzamok az építészeti megoldáshoz itthon alig mutatkoznak. Az egyetlen olyan fennmaradt oromzatos kapuépítmény, a karcsai, amely a Bertalan veszprémi püspök korához (1226-1244) kötött felsőörsinéi régibb időket idézhet, merőben másféle.

19 Rokonság inkább szűkebb értelemben mutatkozik: a lépcsős béllettagozás dísztelenségében és az összefüggő fejezetzóna vállpárkány nélküli alakításában. E vonások Esztergomra, a Porta speciosára, illetve - ahogy a karcsai fejezetzóna homloksíkban leszelt megoldása is jelzi - a lakótorony kettős kapujára vezethetők vissza.

20 A felsőörsi kapu történeti hátterébe tehát - tekintettel a timpanon és a szemöldökkő ikonográfiái viszonyára is - jó távolian szintén odaképzelhetők az esztergomi minták. Az öszszefüggés közelibb lehet például a 18. századi összeállítású pápóci kapuval, ahol ugyan nincs oromzat, de az említett vonásokban egyező béliéiből a fejezetfríz kifordul a - sík - homlokfelületre.

21 Mindez mégis inkább arra figyelmeztet, hogy az efféle megoldások sűrűbb szövedékével kell számolnunk, amelyben a felsőörsi változat felé vezető szálakat nem ismerjük. A lcgközelibb említhető párhuzam, a Bertalan püspök által 1240 előtt apácák számára építtetett veszprémi Szt. Katalin templom kapuja, amelynek néhány megmaradt lábazati töredéke pilaszteres féloszloppárral kereteit, de béllet nélküli megoldást mutat, akár Felsőörs hatását is tükrözheti

22 (20-21. ábra). A domborműves részekhez ezek a párhuzamok még idegenebbül viszonyulnak. Körükben csak Esztergom kínál alakokat az ívmezőben, szemöldökkövön - ami Pápócon egyáltalán nincs. Állat- és emberalakokkal oly sűrűn benépesített fejezetzóna, mint a felsőörsi, hazai portálon nincs több. Ezért az egyes fejezeteknek se nagyon akad itthon rokonuk. A 22. Cogorno, a S. Salvatore-templom főhomlokzata. (H. Decker: Gotik in Italien. WienMünchen, 1964. 276., 41. kép)