F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere

részletekbe menően, és legnagyobbrészt megbízhatóan reprodukálta a kortárs építészeti formákat, és a formavilágba csak néhol vegyülnek pontatlanságok, illetve a horror vacui elvét követő aprólékos kitöltő minta. Az ábrázolt város - nyilván Esztergom királyi város - főkapujaként az általunk vizsgált mellékkaputípust ábrázolták. A két torony közé fogott, egyszerű, háromkaréjos kőkeretes ajtó timpanonja visszametszett síkú, maga az ajtónyílás négyszöges. A keret sűrű kváderosztást mutat, külső szélén profilozással. A timpanon további apró mintáktól ékes, az ajtó záradékának két oldalán egy-egy kis tárcsa jelenik meg. Az ajtószárny vasalásokkal gazdagon díszített, kör alakú kopogtatója is látszik. Ide kívánkozik egy másik összefüggés is. A pecsétnyomón a kapuépítmény mögött emeletes palota felső szintje látható.

81 Az emelet kimagasló középrészét nagyméretű, mérműves ablak nyitja meg. A kőrács közös csúcsív alá fogott két háromkaréjból és az ezek fölötti négykaréjból áll. A háromkaréjos ablakosztásokat oldalt és középen fejezetes-lábazatos oszlopok támasztják. A négykaréjban az üvegszemek, az alsó ablakosztásokban a vasalásos spaletták is láthatók. Az ábrázolt ablak párhuzamait a brassói Szent Bertalan-templomon kereshetjük. A brassói épület déli szentélyfüggelékét két nagyméretű, kapcsolt ablak világítja meg. Az egyik a keleti, rövidebb falon, a másik a hosszabb, déli fal keleti felén nyílik (35. ábra); alig valamivel a talajszint fölött indulnak. A kapcsolt ablakok két háromkaréjos, hosszúkás nyílás fölötti négykaréjból állnak. Mindhárom nyílás élszedéses kőkeretű, az élszedés a hosszúkásak esetében alul szarvasán megállított. A hosszúkás résznek vaskos, egybefaragott osztója van, továbbá a felső négykaréjos ablak is úgy illeszkedik a másik kettőhöz, hogy alsó köve egyúttal ezek felső lezárója is.

82 A pecsét ablaka a brassói nyílásoknál fejlettebb, mérműves formát mutat, a függeléktér különálló, de kapcsolatba hozott nyílásai itt közös csúcsív alá rendeződnek - egy ablakká válnak. Az alsó részek közötti oszlop immár valódi ablakosztó. A pecsétnyomó a 13. század második negyedére datálható.

83 Halmágynak különös szerepe van az erdélyi emlékek között, úgy tűnik, hogy a Gizella-kápolnával olyan faragványokon keresztül is összefügg, melyek a kerci körben egyébként ismeretlenek. Az ülőfülke ívbélletének hengertagján, középen vékony hulláminda fút. Ebből felfelé és lefelé három kerek levélben végződő mellékindák ágaznak ki. A levelek háromkaréjosak, a karéjokban erek futnak. A veszprémi felső szentély zárókövének Agnus Dei faragványa szoros rokonságban áll a halmágyi szentélyfej zárókövével. A halmágyi darab is Agnus Dei-t ábrázol, melyet a szentélyben lévő orgona csúcsdísze oly szerencsétlenül takar, hogy az csak a hangszer belsejéből látszik. A jobb oldalnézetű bárány aláfaragott farka és külső lábai (jobb mellső és hátsó) - amelyekkel a keretre támaszkodott - letörtek. Fejét hátrafordítja, nyakán két enyhén kidomborodó redő. Lapos, korong alakú glóriája túlnyúlik a zárókő keretén. Belső mellső lábával hosszú szárú, zászlós keresztet tart. A reliefalapon pirosas, narancsszín festésnyomok. A halmágyi faragvány olyan részletekben egyezik meg a veszprémivel, mint a lemezes-homorlatos keretprofil, a kerethez képest mélyebben elhelyezkedő alapsík, a kereten túlnyúló glória, a hasított zászlós görögkereszt és a nyakredő. Bár Halmágyon az állat teste sima és a szeme is másféle, a hasonlóság ezen foka és a komponálásmód azonossága talán azt is megengedi, hogy azonos mester művének tartsuk a két faragványt.