F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

SZEMLE - A pécsi püspökvár – régészet és épületkutatás (Pécs, Budapest 1999) (Székely Görgy)

7. Pécs, a vár délnyugati kaputornyának, a barbakánnak alap-, metszet- és nézeti rajza, valamint lőréstípusai. Gerő Győző: A vár közép- és törökkori erődrendszere. In: A pécsi püspökvár (Die Bischofsburg zu Pécs). ICOMOS Német Szövetségi Köztársaság Nemzeti Bizottsága, 1999. 41. 32. kép is. Ebbe a feltöltésbe emelték a törökök az északi külső várfalat. A várfal több pontján új bástyákat építettek, a váron belül észak-déli irányú falak építésével falszorosokat hoztak létre a fontosabb épületekhez csatlakozva, felhasználva a korábbi előzményeket, egészen a 13. századig. A tanulmány az 1686 utáni változásokat egészen a 20. századig követi (55-60.) megjelölve a kutatás további feladatait. Az olvasó számára az első pillanatban elgondolkodtató lehet, vajon milyen szempont alapján kerültek közlésre ebben a tanulmánykötetben egy látszólag a pécsi püspökvártól teljesen eltérő helyszín feltárásának eredményei. Ha azonban elolvassuk Gerő Győző írását Szászvár püspöki várának és településének építéstörténetéről, az aggály eloszlik. A szerző részletes leírást ad az egykori püspöki birtok és gazdasági ügyintézés középkori történetéről, a birtokközpont rezidencia, vár és piaci szerepéről. Építészeti, régészeti és leletvizsgálati eredményei joggal vetíthetők át a kevésbé kutatható pécsi püspökvárra. A szerző vázolja a vár történetét, a birtokos püspökök tevékenységét, a különböző építési periódusokat és a vár katonai eseményeit a 13-17. században, felidézve a korábbi kutatókat és szerzőket. A hódoltság korabeli Szász mezőváros és közigazgatási központ a vár felrobbantásával püspöki faluvá lett. Behatóan vizsgálja az írás a felhasznált épületek egyházi funkcióját, építéstörténetét a 18-19. században és a rájuk vonatkozó 19-20. századi tudományos munkálatokat. Részletesen beszámol az 1980-