F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

SZEMLE - A pécsi püspökvár – régészet és épületkutatás (Pécs, Budapest 1999) (Székely Görgy)

ban indult épületkutatásról, ami a vár középkori állapotára, rekonstruálható helyszínrajzára, védműveire és épületszerkezetére egyaránt rávilágít. A kutatási eredmények tükrében a 14. század második és a 15. század első fele volt a második nagy építési periódus, ekkor jött létre a keleti torony, felépült a déli kaputorony, lekövezték az udvart, az épületet új szárnnyal bővítették és házikápolnát alakítottak ki. Albeni Henrik pécsi püspök (1421-1444) mint építtető a Zsigmond-kori gótikát képviseli, családi címeres kályhacsempékkel. A reneszánsz elemek megjelenése Szatmári György pécsi püspöksége (1505-1521) idejére esik, aki díszudvart alakított ki, díszkúttal. A szerző a hódoltság kori átépítésekből is visszakövetkeztet a középkori állapotra. A feltárt építészeti faragványokat részletesen bemutatja és elemzi egykori hovatartozásukat. Végül a pécsi és a szászvári püspökvár vonatkozásában egybeveti az építtető püspökök szerepét és a stíluspárhuzamokat (109-143.). Mindezek miatt ezt a tanulmányt nem függelékként, hanem az előzőek szerves folytatásaként értékelhetjük, annál is inkább, mert a professzorokat a püspököknek saját mensájukról kellett ellátniuk, ehhez pedig az anyagi forrást a mindenkori teljes birtok jelentette. A kutatásokról összefoglaló módon, mértéktartó és pontos fogalmazásban Fejérdy Tamás ír a pécsi püspökvár és a műemlékvédelem összefüggéseit elemezve. Kiemeli Pécs antik, ókeresztény és középkori műemlékeinek jelentőségét (99.). Áttekinti az 1978 óta - bonyolult politikai és tulajdoni viszonyok közt - folyó munkálatokat, a feltárás menetét, eredményeit (100-101). Egy művelődési együttes részeként felvázolja a műemléki bemutatás, funkcióalakítás programját, amely megőrzi a román kori maradványokat és az újkori, árkádos támfalat. Elemzi a kiinduló állapottól az előirányzott funkcióig vezető utat, benne a tervezett kiállítóhellyel. Külön hangsúlyt helyez a leendő kiállításra (101-107.). Ezzel egybecseng az ásató régész véleménye, aki kiemeli a pécsi 14. századi egyetemi épület jelentőségét a közép-európai egyetemek szempontjából és vázolja a bemutatás és a múzeumi kiállítás összekapcsolódó célkitűzéseit (146-147.). Velük egyetértve megállapítható, hogy a régészeti, művészettörténeti, vártörténeti eredmények szilárdak, az egyetem épületének azonosítása és ebből kindulva a lehetséges kapcsolatok megtalálása egyaránt a tárgyalt, figyelemreméltó munka értékei közé tartoznak. Éppen ezért érdemes folytatni a párhuzamok valamint a kápolna névadásának kutatását. A régészeti feltárás mindenképpen érdemes a műemléki helyreállításra, lehetőség szerint úgy, hogy a védőépület kialakítása és a múzeumi bemutatás még a millenniumi esztendőkben látható legyen. Székely György