F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Fülöp András: A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása

74. Koppány Tibor: A pápóci Szent Mihály-kápolna kutatása és helyreállítása. Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. 25-38. 5. kép. Talán még korábbra keltezhető egy hasonló lábazat a fehérvári bazilikából (Henszlmann Imre: A székesfehérvári ásatások eredménye. Pest, 1864. 98.; vö. még: Biczó Piroska: A fehérvári Szűz Mária-prépostság temploma. In: Altmann Júlia-Biczó Piroska stb.: Medium Regni. Budapest, 1996. 65-76., 71.), valamint egy pannonhalmi lábazat (Möns Sacer. 996-1996. I. Szerk. Takács Imre. Az apátság építésének története a középkorban. Katalógus: II. 6., 277.) 75. Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára. Zalai Múzeum 2. 1990. 27. sz. faragvány, 166., 18-19. kép. 76. Az esztergomi királyi építkezéseken feltűnő új formák megjelenéséről, majd 13. századi elterjedéséről 1. Gerevich i. m. 151-155.; Marosi Ernő: Die Anfange der Gotik in Ungarn. Budapest, 1984. 190., XXX. 1-3.; Tóth Sándor: A gyulafehérvári fejedelmi kapu jelentősége. Építés-Építészettudomány XV. (1983) 391-428. 77. Erre példa Zalaszcnlmihályfa temploma, ahol az. 1220-as évekből származó oszlopbélletes kapu lábazata az alagi faragványhoz hasonlóan lapos párnataggal rendelkezik, sőt még egyszerűbb a kialakítása, hiszen profilozásából a két lemez is hiányzik. (Valter Ilona: A zalaszcnlmihályfai r. k templom kutatása. Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. 145-160., 152-153.; H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r. k. templom helyreállítása. Uo. 161-178. 168/3. kép.) 78. A faragvány jelen cikk nyomdába kerülésekor került elő egy kivágott fa gyökerei alól, így csupán fotót közölhettünk róla. 79. Dercsényi Dezső: A székesfehérvári királyi bazilika. Budapest, 1943. 60. és 68. kép. 80. Pannónia Regia... i. m. I-58b.; Forschungsfragen der Steinkulptur der Arpadenzeit in Ungarn. Székesfehérvár 1979. Taf II/1. 81. Pannónia Regia... i. m. 1-53., 1-54. 82. M. Kozák Éva: Régészeti kutatások a szalonnai református templomban. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve XX. (1981) 7-37.; H. Sallay Marianne: A szalonnai református templom középkori falképei. Uo. 53-59. 57. 83. Sch. Pusztai Ilona: A szalonnai református templom helyreállítása. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve XX. (1981) 39-51. Ettől eltérő megoldással csak ott számolhatunk, ahol a szentély sokkal kisebb a hajónál, mint pl. Kallósdon. 84. Nyilván más szerepük volt, mint az elpusztult gyulakeszi körtemplom északi hajófalában talált ülőfülkéknek. Felmérését közli: Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék román kori templomai. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963) 81-114., 94. 85. Koppány Tibor: Az ösküi kerek templom helyreállítása. Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. 21-32. 86. Bogyay Tamás: A kallósdi kerek templom. Dunántúli Szemle VII (1940) 267-277.; Valter Ilona: Romanische Sakralbauten Westpannoniens. ELsenstadl 1985.150. 87. Valter Ilona: Pusztuló románkori kerektemplom Bagodvitenyéden (Zala megye). Műemlékvédelem XI. (1967) 2. 72-75.; Valter i. m. 1985. 78. 88. Valter \. m. 235-236. 89. M. Kozák i. m. 7-37. Az. alagi toldalékhelyiséghez hasonlót látunk szalonnai templom esetében, ahol a körtemplom hajójából nyíló - utólagosan készült - északi helyiség sekrestyeként volt meghatározható. Amikor épült, az egykori rotunda már a nyugat felé megtoldott templom szentélyeként szolgált, így szerepe nem lehet kétséges. Megjegyezzük, hogy Szalonnán - akárcsak Alagon - készült még egy osszárium is, ott a déli oldalon. (M. Kozák i. m. 7-37)