F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Dávid Ferenc: Megjegyzés a Parisiana kritikájához

MŰHELY 111 Dávid Ferenc MEGJEGYZÉS A PARISIANA-K RI TI KÁHOZ Morvay Endre vitacikkét tárgya igen alapos ismeretére alapozhatta: a BVTV számára 1982-ben építészettörténeti tanulmányt írt a Parisianáról, amely nemcsak Lajta Béla munkáját, hanem a mulató történetét, valamint a mulatóból kialakított színház működésés építéstörténetét is tartalmazza. Munkája nem jelent meg, ahogyan az én tudományos dokumentációm sem, az enyémből az 199l-es katalógus, az övéből a Művészet 1984. 12. számában megjelent írása és ez a vitacikk tartalmaz érdekes részleteket. A Parisiana oly fontos emlék, hogy a róla elmondhatók e töredékes közlése sem haszontalan. Mostani mondandójának egyik része épületikonográfiai kísérletemre kihegyezett, arra tehát, hogy Lajta művét ábrázolásként is interpretálom, anyaghasználatában a nap és a hold, figuráiban az őrzők, kompozíciójának zártságában pedig az éjszaka szimbólumát vélem felfedezni. Az építészeti tervezés alapvető' racionalitására, a figurális pártázatoknak a kompozicionális és dekoratív funkciójára vonatkozóan egyetértünk, véleményünk abban tér el, hogy Morvay a szimbolikus magyarázatot e racionalitás ellentétének tartja. Úgy véli, dekoratív részleteket szimbolikus tartalommal legfeljebb a szecesszió használt, s nem az Art deco eme előfutára. Cikkének másik fele homlokzatutánzatunk pontatlanságát bizonyítja, s rajzban mutatja meg az eredeti és az utánzat közötti eltéréseket, amelyeket magam korábban írásban igyekeztem rögzíteni részben a dokumentálás szándékával, részben azért, hogy érzékeltessem: összetett építészeti művek pontos rekonstrukciója nem készíthető el, legföljebb jó utánzata. Morvay Endre nem fogadta el szófukar megfogalmazásomat, amellyel dolgozatomban a főhomlokzat földszintjén végrehajtott változásokat indokoltam. Kissé részletesebben szólva tehát: a homlokzat 1950-1952 között végrehajtott átalakítása alkalmával (ez az egyetlen olyan nagyobb mérvű munka, amelynek irat- és rajzanyagát egyikünk se találta meg, képét a katalógus 21. oldalán közöltem), az épület földszintjének homlokzati síkját visszaléptették, a járdaszinten a homlokzat régi síkjában vasalt betongerendát fektettek végig, erre négy háromnegyedkör alaprajzú, vasalt betonoszlopot állítottak, s azt vízszintes gerendával hidalták át. A szerkezetre a homlokzati fal rátámaszkodott. A vakolás után félkörívesnek mutatkozó oszlopok közül két belső a Lajta tervezte kávák vonalánál egy kevéssel beljebb, a két vízszintes gerenda pedig azoknál fölül lejjebb, alul feljebb feküdt. Kiváltására és elbontására nem vállalkoztunk, annak ellenére, hogy az a homlokzat legfontosabb motívumának valamennyi körvonalát érintette, s káváinak dőlésszögét is módosította. A homlokzat utánzatának terve ezt az eltérést a kőkiosztás rajzának betartásával, arányainak figyelembevételével osztotta el, a középső nyílás káváján és a kicsiny oldalfelületeken egyaránt. Ez az oka valamennyi eltérésnek. Hogy Lajta terve mennyire módosult, az most rajzban is követhető. Hogy lényege sérült-e, annak megítélését másoknak kell átengednem.