F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

TANULMÁNY - D. Mezey Alice: A műemlékek helyszíni építéstörténeti feltárásának fontosságáról és tudományos feldolgozásuk jelentőségéről

oldásokat hozhatunk létre visszavonhatatlanul, amelyek magának az emléknek nem sajátjai, és amelyeknek csak az adott helyzetben van létjogosultságuk. Mivel a körülmények változhatnak és változnak is, ezért a rájuk való hivatkozással történt beavatkozások devalválódhatnak és devalválódnak is. Ezekben az esetekben tehát az emlék eredeti használatától idegen, új használat érdekében létrehozott kiegészítések visszafogottsága és visszafordíthatósága az, amit a helyreállítástól el kell várni. Mégpedig azért, hogy nagyobb távlatban előre gondolkodva az emlékben meglévő értékek mind teljesebb megtartásának és kibontakoztatásának egy később adódó lehetőségét biztosítsuk. Tudatában kell lenni és ki is kell mondani azt, hogy mit minek rendelünk alá. Tartózkodni kell attól, hogy az adott helyzetet kiszolgálva, egy az emlék végső állapotának létrehozása igényével végigvezetett helyreállítás során - bármennyire is optimálisnak hisszük azt -. megfeledkezzünk az emlék dokumentum mivoltáról.

19 Úgy gondolom, a tudományos kutatás és feltárás során megismert emlék diktálta korlátok csak akkor jelentenek elfogadhatatlanul szoros kötöttséget a műemlékeket helyreállító építészek számára a tervezéskor, ha a prekoncipiált szándék megvalósítása érdekében a korlátok között válogatva azok ledöntése, és nem az általuk behatárolt térben rejlő lehetőségek feltárása a céljuk. Hiszen az új épületek tervezése esetében sem korlátlanok a lehetőségek. Borvendég Béla Szeged belvárosának árvíz utáni „eklektikus", historizáló újjáépítéséről írja: „Az építészek számára - úgy látszik - nem okozott gondot, hogy e szabályok - a kötelező párkánymagasság, a homlokzatok plasztikája - kijelölte tartományon belül keressék és találják meg az épületek személyes egyediségét." S ahogy Lucien Hervé megfogalmazta Le Corbusier egyik épülete, a La Tourette-i kolostor fotója mottójául: „A legnagyobb szabadság a legnagyobb szükségből származik". A tervezés korlátainak a megértés útján történő elfogadása tehát a tervező számára a tervezés igazi szabadságát is jelentheti. A műemlékek tudományos kutatásának fontosságáról és a kutatási eredmények feldolgozása közzétételének jelentőségéről ha nem is könyvtárnyi, de - a külföldi, szorosan a témába vágó szakirodalmat szintén figyelembe véve - könyvtárszobányi irodalom áll rendelkezésre. Még inkább így van, ha figyelembe vesszük a műemléki kutatási eredmények monografikus feldolgozásait, az Európának ma már nem csupán a nyugati felében egyre-másra megjelenő, impozáns monografikus kötetek sorát. A mi házunk táján jelentkező hiány pótlása heroikus erőfeszítéseket igényel. Végül meggyőződésem, hogy a hiteles és jó műemlékhelyreállítások megvalósíthatóságának érdekében „bevetendő" eszközök között fontos szerepe van a tulajdonos, a beruházó, a közösség tájékoztatásának és meggyőzésének is. Ez az európai műemlékvédelmi gondolattal egyidős követelmény. Ma különös jelentősége van, hiszen a tulajdonosi szemlélet új, még nem konszolidálódott formájában jelentkezik nálunk. Szükséges az emlékről alapvetően tájékozott szakembereknek egymás közötti egyetértése is, hogy szemléletük, céljaik és eszközeik ne egymás ellenében érvényesüljenek, hanem egy közös cél irányába hassanak: az értékek kibontakoztatása és megőrzése irá-