F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Varga Kálmán: Egy kastélyépítő főúr a 18. században: Grassalkovich I. Antal

6. Gyöngyös, Grassalkovich-palota. Kapu a főhomlokzaton. 1750 körül. OMvH Fotótár, ltsz. 167233. neg. 1996. Fotó: Szikits Péter A környezettel szembeni, de hatalmat sugalló zártság, a közeledő előzetes pszichikai „megdolgozása" fordítódott le az építészet nyelvére a gróf politikai központokban és városokban emelt palotái esetében is. Pozsonytól alig 20 kilométerre épül meg - bár inkább fia számára - az ivánkai. a település felé ugyancsak főhomlokzatát mutató kastély. (A hely kiválasztásában alighanem az is közrejátszott, hogy a két szomszédos településen más főúri rezidenciák is álltak.) Eklatánsabb példaként említhető maga a pozsonyi palota, amely nem a belvárosi paloták közé illeszkedik, hanem a városkapun kívül, de ahhoz néhány percnyi távolságra és az érkezőt természetesen főhomlokzatával fogadva emelkedik. Szerényebb méretű, de szintén hátul zártudvaros és a városmagtól távolabbra épül meg Grassalkovich pesti palotája is. A főúr nagyobb településeken és uradalmi központokban emelt, jelentékeny méretű kastélyai (Gyöngyös, Hatvan, Baja) is a különállást hangsúlyozzák és főhomlokzatukkal fordulnak az adott település felé. Nem lehet véletlen az sem, hogy tömbformálásukban, architektonikus megoldásaikban rokon szellemiségű, egymáshoz hasonló együttesekről van szó: ugyanazt a főnemest kell képviselniük és a hatalom állandóságát kell sugallniuk. Mind a városi paloták, mind a vidéki kastélyok közlekedési csomópontokban vagy főutak mentén magasodnak. Mindegyikük emeletes, sőt kivétel nélkül emeletet húznak azoknak a kisebb, inkább udvarháznak minősíthető épületeknek (Kompolt, Ménes, Örkény, stb.) a középrészére is, amelyekben az uraság időnként megfordul. Az emelet bizonyos szempont-