F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - Pizág Anetta: A Napraforgó utca élete (1931-?)

Sikerek, eredmények Mindazok a modern építészeti vívmányok, amelyek a telep tervezésénél viszonylag eredményesen érvényesültek, valóban elérték azt a célt, hogy felkeltették a figyelmet és követendő például szolgáltak. Egyes törekvések és célkitűzések határozott előrelépést jelentettek a korszerű, racionális építés felé. Ezek közé tartozott az utca egységes karakterére való törekvés, ami a telkek hasonló helyzete miatt indokoltan lehetett követelmény. (Az egységes építészeti megjelenés természetes emberi, esztétikai igény, azonban a racionális építészetnek ez inkább törvényszerű eredménye, mint motiváló elve volt.) Ez az egység tehát abból fakadt, hogy a tervezők valóban egyfajta célszerűségre törekedtek, és hasonló módon képzelték el az épületek alapterületét, szintszámát és elhelyezését a telken. Azaz felismerték az adottságokból adódó optimális lehetőségeket, ezért lett majdnem minden ház kétszintes, 100-120 m

2 alapterületű. (Lehetséges, hogy ezeket a szabályozásokat már a részletes tervezés megkezdése előtt megfogalmazták.) Az egység elérését szolgálta az utcában mindenhol azonos utcai kerítés és az utcához tervezett egyforma vaslámpák sora is. Szintén ezt segítette elő a majdnem mindenhol azonos párkánymagasság. A telepet mintatelepnek tervezték, és ezt a jelzőt meg is tudta tartani, mert új építészeti elveket valósított meg. Ezek egyike, hogy a házak megszabadultak az egziszten10. Budapest, Napraforgó u. 11. (Vágó László) 1931. OMvH Fotótár, ltsz. 20.522. neg. Az épület kifinomult kapcsolatot létesít a környezetével. A tömeg, az íves sarokkialakítás és a támfalak megteremtik az utca, az épület és a tér markáns találkozási pontját.