F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - Pizág Anetta: A Napraforgó utca élete (1931-?)

11. Budapest. Napraforgó u. 14-16. (Hegedűs Annin és Böhm Henrik. Tauszig Béla és Róth Zsigmond) 1931. OMvH Fotótár, ltsz. 20.524. ncg. Az ikerház két felének karaktere és homlokzatképzése eltérő. A korszerűhb és a konzervatívabb képet mutató épületek ikresítése itt nem igazán sikeres. cia és az anyagiak hazug reprezentációjától. Az akkori pasaréti környezetben egyébként is hiábavaló lett volna a kis telkeken álló kis házakkal nagyzolni. Ezzel szemben az új házak más módon keltették fel a figyelmet, és ez a színek használata (kék, zöld, sárga, vörös) volt. Ezáltal az épületek nemcsak önmagukban próbáltak érvényesülni, hanem beleilleszkedtek a tarka utcaképbe, és annak részévé váltak, „mint egy-egy érdekes színfolt". A lakások belső kialakításában szintén felfedezhető a korszerű elvek által motivált egység. A lakások belmagassága mindenhol hasonló, a korabeli hagyományos karakterű épületekénél jóval alacsonyabb. A szobák alaprajzi mérete is kisebb lett, mint például a környék villáinak reprezentatív nappali szobái, és ez a kisebb alapterület a kisebb belmagassággal emberi léptékű, arányos terek kialakításához vezetett. A lakáson belüli közlekedés mindenhol kedvező irányba változott a háború előtti lakástervezés hagyományaihoz képest. A belső közlekedési rendszer nem tett egészen eleget az új követelményeknek, de a racionális térszervezés irányába mutató tendencia mindenhol megtalálható. A szobák egy központi térből nyíltak, nem voltak zsákszobák. Az emeletre vezető lépcső innen vagy a nagy nappali szobából indult (7-9. ábra). A lépcső szerepe elsősorban a közlekedés, és másodsorban - néhány helyen - a reprezentatív megjelenés volt, ami azonban nem ment a lakótér használatának rovására. Az ajtók mérete