F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
FORRÁS - Simon Zoltán: A füzéri vár 1623. évi inventáriuma
lo által jegyzett monografikus igényű feldolgozás 6 ugyan tartalmazza az 1620-as, 1644es, 1665-ös és 1668-as inventárium teljes szövegét, azonban ide is becsúszott néhány olvasati hiba. A kutatók megkísérelték az inventáriumokban szereplő helyiségeket a várban lokalizálni, azonban mivel a többi forrásszöveget nem ismerték, s akkor még - objektív okokból - a vár alaprajzi elrendezése sem lehetett kellően világos előttük, eredményeik csak részben lehettek helyesek. Az addig publikált szövegek alapján Török Márta tett kísérletet arra, hogy az azokból kihüvelyezhető, a mindennapi életre vonatkozó információkat rendszerezze és összevesse a környékbeli várakra vonatkozó hasonló korú és jellegű források adataival. 7 Úgy tűnik azonban, hogy - legalábbis Füzér esetében - ő is csak a kivonatos forrásközlésekre támaszkodott, különben aligha volna elképzelhető, hogy a vár alatti udvarházban volt helyiségeket a várban lévők között tárgyaljon, vagy fordítva: bizonyosan várbeli objektumokról állítsa azt, hogy a váron kívül voltak. Ilyen módon következtetéseinek egy részét nem lehet helyesnek tekinteni. Jelen forrásközlésünk célkitűzése az, hogy a bevezetésben említett szempontok figyelembevételével közreadjuk azoknak a legfontosabb szövegeknek egyikét, melyek alkalmasak arra, hogy a füzéri vár és uradalom 17. századi mindennapi életéről információkat szerezzünk. A füzéri várban 1623 január 3.-án felvett inventárium A leltárt minden bizonnyal Nádasdy Pál (t 1633) számára készítették. Szövege a Kamarai levéltár Nádasdy-anyagában maradt fenn. 8 Ez a második legrégebbi ismert inventárium a várról. A leltárt felvevő személy a déli palotaszárny földszinti helyiségeiben kezdte útját, melyekből először nyugat felé tartva tért az északi palotaszárnyba, majd az északkeleti részen állt gazdasági épületekbe. A kaputoronytól kezdve a néhány emeleti helyiséget és a gyilokjárókat járta végig, immár keletről nyugat felé haladva. Ezt követően a palotaszárnyak alatti pincéket vette sorra, végül a párkányban fejezte be útját. A szöveg azért is különösen fontos, mert ez az egyetlen eset, ahol a leltározó személy útvonala többé-kevésbé megegyezik az 1620-as leltár felvételekor bejárt úttal, így segít az abban szereplő helyiségek azonosításában. Ugyancsak fontos, hogy ebben a két legkorábbi inventáriumban olyan helyiségekkel is találkozunk, melyekkel a későbbiekben nem. Nagy a valószínűsége, hogy ezek a (többnyire magasabb szintekre lokalizálható) helyiségek egy későbbi átépítés áldozatául estek. 9 Az itt közölt leltár az 1620-asnál jóval részletesebb, mert míg az inkább az egyes helyiségekben tárolt termények minél pontosabb számbavételére koncentrál, ebben számos építészeti részletre vonatkozó és egyéb, régészeti szempontból is jobban hasznosítható információra (pl. kályhák) (57. ábra) bukkanhatunk. Figyelemre méltó a várban őrzött magyar nyelvű Biblia, mely alighanem a Károli Gáspár által lefordított Bibliával volt azonos. Ugyancsak kultúrtörténeti érdekességű az ugyanott őrzött latin-magyar szótár, mely talán a Szenczi Molnár Albert által szerkesztett Dictionarium Latino-Ungaricum et Ungarico-Latinum első (1604-es, nürnbergi), vagy második (161 l-es, hanaui) kiadása volt. (A továbbiakban a leltározó a váron kívül eső majorságot, az udvarházat, a serfőzdét a kerteket, stb. veszi sorra.)
