F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Igaz Rita: Francia interieurművészet a 18. század közepén. Jaques-Françis Blondel elméletben és gyakorlatban

MŰHELY 117 Igaz Rita FRANCIA INTERIEURMŰVÉSZET A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN Jacques-François Blondel elméletben és gyakorlatban A Napkirály uralkodásának fénykorát hatalmas, nagyobbrészt a király illetve az állam, kisebbrészt pedig a főnemesség által finanszírozott reprezentatív jellegű, a francia klasszikus stílus nagyszerű példáit eredményező, fényűző építkezések jellemezték. A király, aki ebben a korszakban aktívan kivette részét e munkálatokból, élete végén az állandó háborúk következtében kiürült kincstár és a családjában történt szomorú halálesetek felett érzett bánata miatt felhagyott birodalma további ékesítésével. A már régóta üres etikettbe merevedett, unalmas udvari életet gyászos hangulat ülte meg, s a könnyedebb, szabadabb, vidámabb életre vágyó nemesség elmenekült Versaillesból. A 18. század első felét jellemző élénk építési tevékenység súlypontja így Párizsra és a vidéki birtokokra tevődött át. Az építtetők köre kibővült, az építészet feladatai megváltoztak. Az új király XV. Lajos fiatalsága és az állam rossz anyagi helyzete miatt eleinte nem tudott dédapja színvonalán részt venni az építkezésekben, s fő építtetőkké így a királyi család egyéb ágainak a tagjai (az Orleans-iak és a Bourbon-Condé-k), XIV. Lajosnak Madame Montespantól született gyermekei, a régi nemesség képviselői, valamint rajtuk kívül a pénzemberek és a bankárok váltak, de a hangot, a stílust a vérbeli hercegek határozták meg. Uralkodó épülettípussá a városi paloták és a vidéki kastélyok, illetve maison de plaisance-ok válnak (ez utóbbiak divatját a gazdag pénzemberek indítják el, akik a nemességhez nem tartozván nem örököltek ősi vidéki kastélyokat), amelyeknek tulajdonosai új otthonaikban a visszavonult, intimebb, a mindennapi élet könnyed örömeihez keretet teremtő belsőket igyekeznek kialakítani. Az épületek emberléptékűvé válnak, külsejükben többnyire őrzik az előző század klasszikus kiképzését, még ha egyszerűbb, oszloprendek nélküli formában is, belsejükben azonban a 17. században még szigorúan a reprezentációt vagy a magánéletet szolgáló tértípusok mellé létrehozzák az intim társasági élethez keretet teremtő helyiségeket is, amelyeket igen fényezőén díszítenek. Ezekben az így kialakuló új típusú interieurökben ragaszkodnak a korszak összes kényelmi vívmányához: a fűtés hatásfokának az emeléséhez, a helyiségek jobb megvilágításához, a fürdőszobák illetve angol típusú illemhelyek létesítéséhez, a vízvezetékek kiépítéséhez, stb. Az építészek új típusú épületeik tervezésénél Pierre Bullet 1681-ben épített Issy-i kastélyát

1 veszik mintául. Issy kastélya tömbszerű kiképzésű, hosszanti tartófalak nélküli belső kialakítású, s keresztirányú falai három jól elkülöníthető részre osztják. A középső, kettős osztású tér az előcsarnoknak és az épület centrumát képező nagyszalonnak ad helyt, míg a két oldalsó rész hármas mélységi tagoltságú, s ezáltal lehetővé