F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Igaz Rita: Francia interieurművészet a 18. század közepén. Jaques-Françis Blondel elméletben és gyakorlatban

teszi az így kialakított terek természetes, kívülről jövő megvilágítását. Ez a belső válaszfalak felaprózódásával kialakított alaprajzi elrendezés Palladio villáira emlékeztet, akinek a Francia Akadémia

2 nagy csodálója e korban, s ez is hozzájárult az Issy-i kastély típusának sikeréhez. A 18. század első felében Issy nyomdokain emelt épületek alkotói műveikben kialakítják azt az interieurök legapróbb részleteiben is megnyilvánuló egységes stílust, amely a korábban itáliai mintákat alapul vévő Európában mindenütt követésre talált. Ez a „rocaille"-nak nevezett stílus -, amely a luxust, az élet intim szféráit előnyben részesítő társadalom felsőbb rétegeinek otthonaiban jelenik meg először, a század 30-as, 40-es évéig mértéktartóan, majd az idő előrehaladtával és a másodvonalbeli művészek kezén dekorációjában és motívumaiban túlburjánzóvá valóan -, váltja ki a század közepétől azt az ellenreakciót, mely a divat, az antik romok feltárása, a filozófusok írásai és az építészeti elméletírók munkássága folytán

3 a klasszikus modellekhez való visszatérést fogja eredményezni. Ebben a francia művészet szempontjából hallatlanul érdekes korszakban az ízlés formálásában és az építészek képzésében a francia Akadémia mellett fontos szerepet játszott Jacques-François Blondel (1705-1774) 1742-ben Párizsban alapított építészeti magániskolája,

4 ahol hallgatói háromféle képzés közül választhattak. Az első egy általános kurzus volt, azoknak a „jócsaládok"-bóI származó egyéneknek a számára, akiknek munkájuk során szükségük volt rá, hogy értsenek az építészethez. A második elméleti képzést adott építészeknek, szobrászoknak, festőknek, tehát szakembereknek, a harmadik pedig gyakorlati kérdésekkel foglalkozott a kivitelezők számára. Blondel eklektikus elme, csodálja a régieket, de úgy véli, hogy építészetüket a kor igényeihez kell igazítani. Gyakorlati építészi tapasztalatait igyekszik átadni tanítványainak, s saját értékrendjét (Perrault példaképül vételét, Mansart istenítését) igyekszik elfogadtatni velük. Felfogása szerint a francia építészet a 18. század eleje óta dekadenciában van, amelynek egyik oka a monumentális épületek emelésének a hiánya, s az, hogy az építészek a megrendelők igényeinek megfelelően túl nagy hangsúlyt fektetnek az épületek kényelmes és gazdagon díszített belsőinek kialakítására, míg a klasszikus (francia és antik) hagyományoknak megfelelő homlokzati kiképzést elhanyagolják. Elítéli ezért az építészeket és a francia klasszikus hagyományokhoz való visszatérésre serkenti őket. Blondel tanítványaira gyakorolt hatásán túl -, akik közé Boullée, Ledoux és Charles de Wailly is tartoztak - hihetetlenül termékeny elméletírói munkásságával is befolyásolta kora építészetét. Három legfontosabb műve kronológiai sorrendben az 1737-1738-ban megjelent két kötetes „De la Distribution des maisons de plaisance et de la décoration des édifices en général" (A maison de plaisance-ok alaprajzi elrendezéséről és az épületek dekorációjáról általában), amelynek címe tökéletesen kifejezi tartalmát. Blondel e művében Charles-Etienne Briseux-vel és Germain Boffrand-al egyetértésben azt az elvet hirdeti, hogy az épületek külső díszítése már előre kell jelezze belső elrendezésüket, s bár még teljesen rokokó felfogású, az ornamentikában kezdődő túlkapásokat már elítéli, a divatot az ízlés zsarnokának tartván. Másik fontos műve az eredetileg 8 kötetesre tervezett, de a végén a 4. kötet elkészülte után abbamaradó, 1752-1756 között megjelenő „Architecture françoise" (Francia építészet), s végül