F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

SZEMLE - A zágrábi püspöki palota Szent István-kápolnája (Kollár Tibor)

<S8 0 5 1. Zágráb, székesegyház. Alaprajz. Reprodukció: Galacanu Efstatia kőből készült déli falát, amely a kápolna északi oldalát alkotja, valamint a két maszszív támpillért, amelyek meghosszabbításával kialakult a kápolna nyugati és keleti fala (2. ábra). Nehéz megmagyarázni, hogy mi indította a tehetős püspököt kápolnája építésekor arra, hogy fölhasználja a székesegyház romos kőfalát, támpillérek, mindenesetre érdekes, hogy az új építkezések anyaga nem kő volt, hanem tégla. A korábbi támpilléreket funkciójuktól megfosztották, és belefoglalták a félköríves vakárkádokkal tagolt téglafalba, különleges összhatást alakítva ki. A szerző szerint az egykori támpillérek átszellemítése az új téglafalba való beolvasztással lombard tanultságú mesterre utal, mivel az épület fő elemeit a falszövet, a falfelületek dekoratív kezelése alkotja, ahogyan azt Lombardiában a 12. század végén, a 13. század elején épült kicsiny, egyhajós templomoknál látjuk. A Dráván túl ebből a korból több hasonló épület maradt fönn, ezek és a zágrábi kápolna összefüggéseinek vizsgálatával azonban a szerző adós maradt. Az épület eredetileg szabadon álló volt, észak-déli tájolással. A bejárat, fölötte egy nagy, ötkaréjos, mára erősen rongált rozettával, a nyugati oldal déli részén nyílt. A déli falat két, középen osztott, ma szintén erősen lepusztult állapotú csúcsíves ablak és fölöttük egy kicsiny, háromkaréjos körablak törte át, valószínűleg ehhez a falhoz csatlakozott az oltár (2-3. ábra). A megépült új támpillérek laposak, vizuálisan a falba olvadóak voltak. Az új építkezések anyagául szolgáló téglák mérete nem állandó, átlagosan 21 x 10,5 x 7 centiméteresek. Az apszis nélkül épült kápolna koncepciójában már a koldulórendi építészet felé mutat, föltételezhető a kapcsolat a