F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Marosi Ernő: A magyar műemlékvédelem százötven éve

mányossal egyeztesse, az elvesztett értékek miatti elkeseredést az összkép tudományos rekonstrukciójára, az ország közepén részben föld alatt rejtőző értékek felmutatására irányítsa. Az esztergomi, székesfehérvári ásatások és rekonstrukciók, saját, pótolhatatlan szintézise Magyarország román kori emlékeiről, az általa kezdeményezett műemléki topográfia mindennek tanúi. Nem utolsó sorban pedig azok az emberek, tanítványai és munkatársai, akik mindezt fenntartották. Nem szól ez a kiállítás az utolsó, a minket közvetlenül megelőző fél évszázad műemlékvédelméről, amelyet túlnyomó részében az Országos Műemléki Felügyelőség korszakaként - a név is jelzi, hogy történelemként, múltként - kell majd számbavennünk. Én azonban úgy vélem, hogy erről az itt bemutatandó anyagot nekünk átadó, s vele szemléletet, normákat is közvetítő szakaszról szól igazán ez a kiállítás. Minden gyermek könnyebben fogalmazza meg nagyszüleihez való viszonyát, de nem kerülheti el apa-komplexusának tisztázását. Az utolsó ötven év emlékeinek, forrásainak megmentése a mi feladatunk, amint - ha valóban akarjuk - a műemlékekről való először gondolkodás és másodszor gondoskodás is. Ernő MAROSI 150 JAHRE UNGARISCHE DENKMALPFLEGE Der folgende Text enthält die Eröffnungsrede der zwischen 17 April und 21 Juni in der Aula des Landesdenkmalamtes veranstalteten Ausstellung: Das erste Jahrhundert der ungarischen Denkmalpflege 1846-1949. Vor allem schulde ich Dank für die Möglichkeit, daß ich bei der heutigen festlichen Gelegenheit reden darf. Ist doch heute auch für die Ungarische Akademie der Wissenschaften und für dessen Kunsthistorisches Forschungsinstitut ein Feiertag. Durch den Aufruf von FerencToldy 1847 war die Akademie bekanntlich Gründer der ungarischen Denkmalpflege und 1859 nach dem Jahrzehnt der düstersten Willkürherrschaft, der Bach-Ära mit der wortgetreuen Wiederholung des Aufrufs mit vorbildlicher Standhaftigkeit auch der Rufer zu neuem Leben. Man könnte mit dem Gedanken spielen, ob diese Wiederholung des Aufrufs auch heute noch sinnmäßig wäre, da wir in mehreren Hinsichten vor einer ähnlichen Situation stehen: die Denkmalpflege benötigt - wenn auch keine Wiedergründung doch eine Neudefinierung, eine gesetzliche Neuregelung, eine Auslegung ihrer Ziele, ihres Nutzens und eine neuerliche Anerkennung seitens der Gesellschaft. Den Denkmalkult gründete die Poesie und machte sie zur nationalen Pflicht. Am Ende des Reformzeitalters wurde diese Pflicht sehr richtig als universale Zivilisations aufgäbe definiert und dies blieb gültig im gleichen Sinn während des ersten Halbjahrhunderts der ungarischen Denkmalpflege. Worüber die ungarische Denkmalpflege in der Milleniumsausstellung berichten konnte, war eine zeitgemäße, auf internationalem Niveau stehende Errungenschaft von außergewöhnlichen, vollwertigen Persönlichkeiten, die unter einander nicht nur