F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

lött mintegy 17 cm-rel egy újabb terrazzó réteg látható, melynek eredeti szintértéke így a 109,86 lehetett. Mint arról már szó volt, ez a szint először a pillérmagos periódusban jelent meg, de ezt a szintet a későbbiekben több helyen megőrizte az Anjou-kor is. A következő szintemelés a 110,18 szintig - mely szintemelésről tanúskodnak a több helyen megsüllyedt állapotban fennmaradt vörösa mészkő táblák (8. ábra/VMD) - már letakarta a kultuszhelyet délről kísérő durva mészkő lépcsőalapozás (8. ábra/HS) kb. 110,02-03 szinten lévő kősorát és azzal együtt nyilvánvalóan az egykor az előtte induló lépcsőfok helyét is. A vörösa mészkő burkolat egyes elemei benyúlnak az osztófalalapozás déli szélén újra indított mészkő kvádersor alá is. A helyenként ily módon beszűkített kultusztér zárósíkját adó kősor(ok) némely eleme még ma is megvan (8. ábra/MJ), másokat Henszlmann 1862-ben még látott (9. ábra/MJ), ám ezek többségét az 1912-ben itt lefektetett szennyvízcsatorna árka elpusztította. Henszlmann ásatási rajzai, illetve az akkor készült fénykép

46 alapján mindenesetre az eddigiektől eltérően ekkor egy olyan új térbővítés rajzolódik ki, mely a sír tengelyére szimmetrikusan mintegy további 4,2 m szélességben és 1,6 m mélységben nyúlik be a déli mellékhajó terébe. Az egykori osztófal alapozás fölött még mérhetőek a megmaradt elemek méretei és szintjei. Ezek szerint a vörösa mészkő szegélysor fölött mintegy 6 cm-re kezdődő, 19 cm magas, 44-58 cm széles elemek megmaradt 208 cm hosszán (8. ábra/MJ) a jellemző szintérték a 110,43. Mivel ez a szint megegyezik a P.II. pillér déli oldalához épített pódium szintjével, és mivel a szintek egyezésén túl a kövek minősége is megegyezik a tőlük alig 60 cm-rel északabbra fekvő pódium köveinek minőségével, valószínűsíthetjük, hogy e kövekre további burkolat ekkor itt még nem került. (A templom fennállásának utolsó periódusában feltehetően itt is elérték az 1/1. sírtól északra fekvő területre, valamint az ahhoz csatlakozó kanonoki kórusra jellemző 110,52-54 szintértéket.) A két szélső kváderben jelenleg látható befogási (vagy egy már korábban itt lévő szerkezeti elemhez való csatlakozási) nyomok arra utalnak, hogy közvetlenül a kövek tetejéről indították a további felmenő szerkezetek egyes, adott pontokon letámaszkodó elemeit. Ma ugyanakkor már lehetetlen eldönteni, hogy ezeken - a már Henszlmann idejében is csupán a kultuszhely határoló vonalán meglévő - elemeken túl alkalmaztak-e további kváderköveket járószint emelés céljából a kultuszhelyen belül is. A századokon keresztül nyomon követhető, rendkívül következetes építés-technológiát ismerve, egy ilyen, teljes felületen kváderekkel alapozott járószint léte mindenesetre igen valószínűtlen. Úgy tűnik, ezen a ponton Henszlmannak, az általa Mátyás korához kötött járószint emelésre vonatkozó megfigyeléseit módosítani kell. A szerinte járószintet adó, általa „sajátos sóskúti kő"-nek nevezett kvádereket valószínűleg ezúttal is csupán a tér határoló síkjai mentén alkalmazták, míg egyéb helyeken továbbra is valamifajta vékonyabb burkolatot tettek le. Az ily módon az egész kultuszhelyen belül megemelkedett járószint alatt az újkori kő-kibányászások ellenére is megmaradhattak a korábbi periódusokra utaló nyomok. Az 1/1. számú sírra vonatkozó építészeti maradványok elemzésének befejezéséhez közeledvén érdemes rámutatni azokra a lehetőségekre, melyek egy-egy sír helyének mint biztos alappontnak beazonosításával a történeti források sokszor nehezen értelmezhető adataiban rejlő információk egész sorát tehetik érthetővé, és te-