F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

9. Székesfehérvár, Nagyboldogasszony prépostsági templom. Kőnyomatos alaprajz a templom délkeleti feléről. Henszlman I.: A székes-fehérvári ásatások eredménye. Pest, 1864. VIII. tábla. hajó keleti szakaszán már nemcsak a felmenő szerkezeteket, hanem az alapozásokat is egyöntetűen érintő, újkori falkitermelések visszabontási vonalával.

27 A fal nyomvonala többé-kevésbé megegyezik az alatta húzódó, ám nála lényegesen korábbi és kelet-nyugati irányban jelenleg rajta túlnyúló, főleg hasábkövekből álló alapozás nyomvonalával.

28 Keleti felén 1862-ben Henszlmann még beágyazva talált egy kb. 210 x 70 cm alapterületű, mintegy 21 cm vastagságú fehér keménymészkő táblát (8. ábra/M' illetve 9. ábra/M'), amelyről így írt: „E táblán nem találtam felírás nyomát, minden oldalán körül falazva levén és a többi padolat fölepéig emelkedvén, maga e tábla is a padolat részét képezte..."

29 A szóban forgó „padolat" szintje jól rekonstruálható, hiszen a tábla 1862-ben történt elmozdítása ellenére, a mindmáig kitűnő állapotban fennmaradt, szabályos síkot adó ágyazat szintértéke (109,54) alapján ez a „padolat" meg kellett, hogy egyezzen a pillérmagos periódust közvetlenül megelőző utolsó járószintemelés 109,76 szintjével. A kiszedett tábla helyétől nyugatra, a fal mindkét oldalán még ma is megfigyelhetők az ezen a szinten a falhoz csatlakozó terrazzó járószint foltjai. „In situ"-nak tekinthető továbbá az egyéb helyeken a tábla aljzatánál mintegy 40 cm-rel magasabb alapozás felső kősorának mértékadó szintje, a 109,93.