F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában
A fal nyugati végének koordinátája, csupán a déli mellékhajó terén belül értelmezve azt, igencsak esetleges, ám ha a vizsgálódást kiterjesztjük tágabb környezetére, úgy találjuk, hogy ezen koordináta egybeesik az első periódusú kanonoki kórus nyugati határolósíkjával. Valószínűnek tűnik, hogy az egybeesés nem véletlen, 30 és hogy e fal része annak a nagyobb léptékű, ebben a korban a közvetlen sírkörnyezeten már túlmutató kompozíciónak, mely az l/l. sír körüli kultuszhelynek valamilyen lerekesztéssel való formálását észak-déli irányban a kanonoki kórus vonalától egészen a déli mellékhajó közepéig, míg kelet-nyugati irányban a kórus nyugati zárósíkjától egészen a déli mellékhajó keleti zárófaláig terjeszti ki. Az így körülzárt tér határolósíkjait kijelölő és az ekkor általánosan érvényes 109,76 járószinthez képest mintegy 17 cm-rel magasabb alapozást úgy oldalról, mint felülről borítani kellett. A teherhordásra méretezett, mintegy 1,0 m mély alapozás megléte valamint a maradványok ily módon való elhelyezkedése olyan építészeti megoldást valószínűsít, mely elrendezésben - ezen két oldalról a már jólismert 17 cm magasságú fehér mészkőéből készült lépcsőelemekkel, felülről pedig feltehetően nem túl magas, lábazatszerű kiemeléssel burkolt osztófalalapozáson - pontszerűen letámaszkodó teherhordó szerkezetekkel (oszlopokkal?) valamint az azokat bizonyos magasság fölött összekötő áttört térfalakkal már látványszerűen is hangsúlyozták a tér különleges jelentőségét. Az így kialakított önálló térbe bejáratként a Henszlmann által a déli mellékhajóban megtalált és a környező járószinttel megegyező szintű fehér mészkő tábla sávja szolgálhatott. Mivel az Imre-sírra szerkesztett és annak pódiumszerú kiemelését szolgáló lépcsőktől eltérően a DO. jelű lépcső egymásra merőleges elemsorai már nem a sírra, hanem ezen déli osztófalalapozásra vannak szerkesztetve (azt tekintik hátfalnak), értelemszerűen adódik az a feltételezés, mely szerint az Imre-sír tengelyét alapul véve, ezen elemek kijelölnek egy olyan újabb, az osztófalhoz pódiumszerű kiemeléssel csatolt térrészt, mely pódium feltehetően az elkerített téren belüli kultuszhoz kapcsolódó valamely funkció (oltár?) kielégítésére szolgált. Összefoglalva az eddig elmondottakat: l/a. Az 1/1. jelű sír az István-kori építkezésekkel egyidőben készült. A főhajót a déli mellékhajótól elválasztó egykori - számunkra már ismeretlen rendszerű - árkádsor sávalapozásában kihagyott sírüreg tudatos kompozícióra vall. 1/b. A még tartó építkezések ellenére 1031-benődé temették a trónörököst, Imre herceget. A sír helyét a sír fölött nagyméretű és nagy vastagságú fehér mészkő táblákkal hangsúlyozták. A táblák nem emelkedtek ki az őket körülvevő 109,69 szintű terrazzó járószintből (10. ábra). 2. Az 1083-as szenttéavatáskor a sírt a könnyebb hozzáférhetőség érdekében annak déli oldala felől bontották meg, miután a fehér mészkő táblasornak a terrazzóval találkozó egyik elemét a kibontás sávjában kiemelték. Nem lehetetlen, hogy a Hartvik által István király szentté avatásához fűzött leírásban 31 a három napos fedkő felemelési kísérletről szóló történetnek valós alapja van. Továbbá az sem lehetetlen,
