F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
KITEKINTÉS - Nagy Dániel: Rekonstrukció védőtetővel
Nagy Dániel REKONSTRUKCIÓ VÉDŐTETŐVEL 1 A látogató hajóval érkezik a helyszínre a csupán egyetlen építménynek helyet adó parányi szigetre, melyről látni Kotka városának távoli sziluettjét. A kikötőstég tengelyének meghosszabbításában áll egy fehér portikusz, két oldalán a hajdani Fort Slava ívesen hajló falaival (1. ábra). A látvány egy teljes körerődítményt sejtet, s ezért csodálkozunk, hogy a kapun áttekintve mégis a távoli kék eget látja szemünk. Partot érve lassan kibontakozik anyagszerűségében is a távolról még valószerűtlenül vibráló falfelület: A háborúk és a tenger könyörtelen klímája pusztította téglafal durvasága s a lefelé szélesedő, újonnan falazott szakaszok. A súlyos falakra felülről néhol ritkább, máshol sűrűbb deszkafüggöny borul, légiesítve a robosztus tömeget. Az erődítménybe lépve arra is fény derül, hogy a romoknak csupán a bejárat felőli egyharmada van védőtető alatt, épp csak annyi, amennyit egész körnek érzékel szemünk az érkezéskor. És itt belül tárul fel igazán az új szerkezetek és az ódon kövek kölcsönhatása is. Kohézió és taszítás egyszerre jelenvaló az érintetlenül hagyott romok (2. ábra), az azokat védőszárnyként betakaró új tető, a régi falaktól arasznyira elhúzott deszkalepel, az új téglafelület és a portikusz együttesében. Új és régi, múlt és jelen így hat és él együtt ebben a helyreállított erődromban itt Kukourin a Finn öböl keleti végében. Finnország várépítészeti emlékeinek fontos csoportját képezi az orosz hadsereg által II. Katalin cárnő parancsára az 1700-as és 1800-as évek fordulóján emelt délkelet-finnországi védelmi rendszer. Ennek egyik eleme a mesterségesen kibővített Kukouri szigetre épült Fort Slava ( A Dicsőség Vára ). A szabályos köralaprajzú erődítményt 1792 és 1794 között építették (3. ábra) az 1741-42-ben kialakult svéd-orosz határvonalra. A szigorú megjelenésű pusztán védelmi funkciót betöltő épület az un. Svéd-szorosba telepített erődrendszer legnyugatibb előretolt tagjaként a Szentpétervár irányába igyekvő ellenséges hadihajók megfigyelésére és megállítására szolgált. Alaprajzi tisztaságával és egyszerű kialakításával az 1700-as évek végi hadi építkezések korszerű példáját képviselte. A körforma mint tökéletes mértani alakzat (4. ábra) nemcsak hadászati szempontból jelentett újítást az addig alkalmazott szögletes sarokbástyás vaubani rendszerhez képest, hanem egyben a felvilágosodás korának - többek között Claude-Nicolas Ledoux és Étienne-Louis Boullée, alapvető geometriai formákat alkalmazó - monumentális és idealisztikus építészeti terveinek hatását is mutatja. Marc René Montalembert márki Párizsban 1776 és 1784 között kiadott „La Fortification perpendiculaire" című mintakönyvének negyedik fejezete külön foglalkozik a kör alakú várakkal, ennek alapján épült például a cherbourgi erőd is 1777 és 1784 között.
