F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Nagy Dániel: Rekonstrukció védőtetővel

Nem véletlen, hogy a legfrissebb francia felfogás szerint készült a Fort Slava, hiszen a nagyhatalommá vált Oroszországnak szoros kapcsolatai voltak Franciaországgal, így számos francia katonatiszt szolgált az akkori cári hadseregben. Az orosz hajóhad parancsnoka Nassau-Siegen hercege, Károly Henrik javaslatára indult meg a Finn-öböl oroszországi „kapujának" megerősítése. Az Alekszander Szuvorov tábornok által kijelölt védelmi rendszer tervezői és építésének irányítói között két további francia katonatiszt szerepel: Jean Augustin Prevot de Lumien tábornok és François Prevot de Sausse. A huszonkét részre egyenlően felosztott körgyűrű (5. ábra) külső sávján az ágyúállások kaptak helyet. A lőszerraktár kivételével az egész homlokzaton szabályosan kiosztva 42 lőrés jelenik meg. A belső oldalon minden második egységből egy-egy legénységi szállás került leválasztásra. Az udvarra két-két ablakkal nyíló helyiségekben egy kályha és egy fából épített emeletes fekhely állt. Padlója az ágyúk padozatával megegyező általánosan használt kőburkolatra fektetett palló. A kazamaták sugárirányú dongaboltozattal fedettek, melyre földfeltöltés került. Ez egyben a felső, nyitott mellvéddel kialakított könnyűtüzérségi állásoknak a járószintje, melyre az ugyancsak dongaboltozatos kapuépítmény belső oldaláról induló lépcsőkön lehetett feljutni. A fennmaradt korabeli tervrajzok (3. ábra) is mutatják, hogy a bejárati kapu kváderezett, pilaszteres, timpanonos kialakítása klasszicista stílusban készült. A kis kör alakú udvar közepén csupán egy kővel bélelt kút s annak védőépítménye állt, egyéb épület a parányi szigetre nem fért. Azt követően, hogy az 1808-1809-es úgynevezett Finn háború eredményeként egész Finnország az Orosz Birodalomhoz került, a Finn-öböl hajdani határvédő erődítményei hátországi létesítményekké válva elvesztették jelentőségüket. Ettől kezdve a gyakran börtöncélra is használt Fort Slava-ban csak kisebb helyőrség maradt, melynek feladatához tartozott a javítások elvégzése is. A Krími Háború kitörésekor az erődítményt rendbe hozták, hogy újra védelmi célokat szolgálhasson (6. ábra). Amellett hogy , mintegy 200 fős legénységgel látták el, az emeleti lőállások szintjére időközben készített félnyeregtetőt a rajta levő bádogfedéssel együtt visszabontották 1854 őszén a katonaságot mégis elvezényelték s a védelem nélkül maradt szigetre a következő év nyarán az angol hadihajók több ízben ki is kötöttek s először a faszerkezetek felgyújtásával majd a falak felrobbantásával megsemmisítették az épületet (7. ábra). A pusztítás után az építmény romjai a zord időjárásnak és a környező lakosság működésének kitéve magukra maradtak. Századunk első negyedétől kezdve csupán néhány helyszíni bejárás történt a kutatók részéről, melyeken rögzítették a folyamatos és rohamos pusztulást. Végül 1968-7l-ben elvégezték az első tudományos igényű feltárásokat. Az akkor kiásott bejárati kapu és környezetének maradványai bizonyítékokkal szolgáltak arra nézve, hogy az épület eredeti formája a fennmaradt korabeli rajzoknak megfelel. Ezután az előkerült maradványokat - a további pusztulás megakadályozására alkalmatlan - hevenyészett védelemmel látták el, melynek faanyaga hamarosan a szigetre látogatók tüzelőjéül szolgált. Pénzügyi források hiányában semmiféle további