F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Lővei Pál-D. Mezey Alice: Magyar osztrák műemléki tanácskozás, 1996

ismert, mégis legjelentősebb barokk együtteseinek, a bécsi Stephanskirche nyugati kapuzatának kérdései befolyásolhatják a nyugat-magyarországi késői romanika helyzetértékelését, restaurálásának módszerei, eredményei pedig hasonló fenntartási gondokkal küzdő, szobordíszes kváderépületeink helyreállításához nyújthatnak támpontokat. Utunk és beszélgetéseink legfőbb tanulsága azonban a segédlet és a mögötte meghúzódó szemléletmód megismerésében rejlik. Ha ugyanis az osztrák műemlékvédelem válságban van, sokszorosan abban van a magyarországi! Ráadásul nálunk ez a helyzet nem is új keletű, mintegy másfél-két évtizede fennáll, és a kibontakozás egyelőre nem látszik körvonalazódni. A társadalom, a gazdaság, részben az általános kormányzat műemlékhasznosítási, építési-bontási, átszervezési, személyi, törvénykezési kérdésekben megmutatkozó, alapvetően műemlékellenes beállítottságán, ellendrukker szerepén rövid távon biztosan nem tudunk változtatni, a szervezetünk belső rendjén azonban sokat javíthatnánk. Ehhez elsősorban a saját gondolkodásunkban kellene rendet teremteni, egy elfogadható jövőképet kellene felvázolni. Az utóbbi évek hivatali ügyei, tervtanácsai ugyanis elég sok esetben szolgáltak azzal a tanulsággal, hogy diszciplínánk legalapvetőbb definíciói sem ismeretesek mindenki előtt (nemcsak általában a szélesebb társadalmi körökben, de az OMvH és társintézményei munkatársai körében sem), vagy legalábbis nem ugyanazt érti mindenki egy-egy fogalmon, szakkifejezésen. Először is saját magunknak kellene tisztában lennünk azzal, mit értünk műemléken, mit műemlékvédelmen, mik a távlati célok és azok eléréséhez milyen apró lépések egymásutánja szükséges. Ezek tisztázása nélkül a magyar műemlékvédelemnek nem lesz meg az őt megillető társadalmi helye a következő évtizedekben, és ami még lényegesebb, a magyarországi műemlékeknek nem lesz meg az a minimális védelme, ami nélkül nem lennének képesek átvészelni azt a talán negyedszázadot, amíg a kialakulóban lévő új társadalmi rend újra fel nem ismeri, hogy a történelmi múlt emlékei védelmének nemcsak hátrányai, de előnyei is vannak. Ha nem sikerül megújulni, az osztrák kollégák felénk irányuló egyértelmű szimpátiáját, segítőkészségét, a tőlünk is tanulni akaró partnerségét sem tarthatjuk fenn hosszabb távon. [A közös tanácskozásról Ausztriában Verena Keil-Budischowsky közölt beszámolót: Ungarisch-Österreichische Baudenkmalpflegetagung 22.-24. April 1996. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, L ( 1996) 130-135.]