F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

8. Montréal, Régi kikötő, helyreállított zsilip a Lachine-csatornán. 1994. Fotó: Tamási Judit téosztják a füvesített mezőt, amely maga már a 19. századi állapotra utal, és azoknak a katonai parádéknak az emlékét idézi, amelyekről a hely a nevét kapta. Chambly erődje, nemzeti történeti emlékhely Chambly kőerődjét (9. ábra) a Richelieu folyó partján 1709-1711 között a franciák emelték az angolok ellen. A kőépítkezést az ellenség tűzfegyverei tették szükségessé; a kőépület három elődje még fából készült. Ez utóbbiakat - hasonló erődített őrhelyek láncolatának részeként - az irokéz indiánokkal szemben építették abból a célból, hogy megakadályozzák őket abban, hogy átvegyék az ellenőrzést szőrmekereskedelem felett. A hétéves angol-francia háború (1756-1763) során angol kézre került erődítmény idővel elvesztette védelmi jellegét, raktárként és begyűjtőhelyként szolgált. Az 1812-es USA-Kanada háborúban még használták; véglegesen 1851-ben hagyták el. Helyreállítását a tulajdonosa, Joseph A. Dion kezdte meg. 1882-1884-ben megerősíttette a folyó felőli bástyákat, a külső és belső falakat, a börtön boltozatát és a lőporraktárat, 1895-ben pedig az erődfalak között alakította ki rezidenciáját. Az általa emeltetett lakóépületben a legutóbbi helyreállítást követően a múzeum és irodahelyiségek kaptak helyet. E helyreállítást régészeti ásatás előzte meg (1976-1978). A feltárást követően az említett faerődök közül a harmadik (1702) alaprajza került bemutatásra, mégpedig