F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

a kőépület udvarán, burkolatban, egykori anyagára utalva földbe eresztett cölöpök révén. (A későbbi kőfalaknak a burkolatban történő bemutatása kőből készült.) Ami magát a kőerődöt illeti, annak helyreállításakor az 1750 körüli (az 1760-as angol foglalás előtti) állapotokat kívánták bemutatni. A helyreállításra hét elképzelés született, amelyek skálája az 1970-es évek elején látható maradványok konzerválásától kezdve az objektum teljes rekonstrukciójáig terjedt. Összevetve a végeredményt egy a helyszínen látható ásatási felvétellel, kiderül, hogy a gyakorlatban inkább utóbbi felé tolódott el a megoldás: a - sietünk hozzátenni - megmaradt korabeli rajzokra támaszkodó helyreállítás az épület nagy részének újra felépítését jelentette, a megmaradt falmaradványok in situ integrálásával. A felmenő falakon az eredeti és a visszaépített részeket az alig eltérő falazásmód és a vakolatba vékonyan bekarcolt „didaktikus csík" tapintatos megoldásai különítik el egymástól, így az udvari homlokzatok látványát „csupán" a nyíláskeretek zavarják... (10. ábra) A módszer megválasztásánál deklarált cél volt - a belső maradványok jobb megőrzése mellett -, hogy a műemléket minél könnyebben értelmezhetővé, újból „élővé" varázsolják a látogatók számára. A Dion-féle egykori lakóépületben elhelyezett múzeum kialakításakor szintén a 18. század közepi állapot visszaadását tűzték ki célul. E törekvés érvényesülését mindenesetre nem segíti az a padlószőnyeg, amely valamennyi helyiségét borítja. 9. Chambly, erőd. Nemzeti történeti emlékhely, 1709-1711. 1994. Fotó: Tamási Judit